Bruckner Győző: A Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának multja az eperjesi ősi kollégium tükrében. Miskolc [é. n.]

19 (consvetudo) beható tanításával nemzetképző intézetté és „a hazaszeretet bevehetetlen várá"-vá lett. A Kollégium ezen országra szóló nagy missziója azonban hirtelen megszakadt, amikor a Thököly-felkeléshez csatlakozó Eperjest a császári haderő élén 1671-ben Spankau tábornok elfoglalta és a Kollégiumot katonai magtárnak használta fel. A Kollégium egyelőre a szük városi iskolában húzódott meg, majd 1673-ban Volkra Nándor császári hadvezér a jezsuitáknak adja át a felsőmagyarországi ev. rendek alapította Kollégium hatalmas épületét, így akarván csapást mérni a kurucérzelmü evangélikus rendekre és Eperjes sz. kir. város evangélikus polgárságára. A császári hadvezér karhatalommal szüntette be a Kollégium működését és 1673. március 14-én, ismételt zaklatás után, a városházára idézték a tanárokat és a nagyobb diákokat és tudtul adták nekik, hogy másnap kötelesek a várost elhagyni. A tanárok és a nagyobb diákok egy csoportja vállalta a száműzetés terhét és súlyos megpróbáltatását. Az eperjesi evangélikusok síró, zokogó menetben csatlakoztak az elvonuló szekerek hosszú sora után s a diáksereg fájdalmas istenhozzádot mondott az alig néhány esztendős kollégiumi új épületnek. A Kollégium, a hazai protestantizmus eme végvára, az idegenek prédájául esett. Ettői fogva kilenc éven át megszűnt Eperjesen minden evangélikus tanítás és nyilvános isteni tisztelet. A sanyargatott ország helyzete újból azonos a megtépázott Kollégium sorsával. Mikor 1682. augusztus 18-án Eperjes is megnyitotta kapuit a szabadságot hozó kuruc seregek előtt, azok fővezérének, Thököly Imrének első dolga volt, hogy szeretett Alma materének visszaadja a kollégiumi épületet és a Kollégium javadalmazásáról is gondoskodott, amennyiben két szőlőt Tályán ajándékozott neki és Rimaszombat város vámjövedelmének felét. A kollégiumi élet újra megindult, Eperjes ismét kultúr-