Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hesszenből Tolna-Baranya-Somogyba a XVIII. század első felében. Győr 1939.
I. A hesszeni eredetű telepesek otthoni sorsa mint kivándorlásuk oka. A tolna-baranya-somogymegyei gazdasági és népességi viszonyok, melyek lehetővé tették a bevándorlást.
7 más fényűzésekkel; a nép pedig oktalan, anyagi erejét felülmúló költekező életmódjával tette még súlyosabbá a maga helyzetét s hatástalanná a fejedelem intézkedéseit. A falkavadászatok (Parforce-Jagd) Hesszenben 1708— 1718-ig élték virágkorukat s töméntelen elkeseredésnek lettek a forrásává. Hajtás közben összetaposták a parasztok szőleit, vetéseit s az elszenvedett kárért senkisem kárpótolta őket. A vadászatnak e nemét Ernő Lajos 'később beszüntette ugyan, de az azok által okozott elkeseredés megmaradt. 6) A falkavadászatok következtében nagyon megszaporodott a vad. Egész vetéstáblákat pusztított el s a parasztságnak még a vaklövésekkel való védekezés sem volt megengedve. Az ezek miatt való elégedetlenség nagyban előmozdította a kivándorlásra való hajlandóságot a parasztság körében. Reichard J. B. oberramstadti lelkész (f 1728) is, kinek fia 1725. varsádi lelkész lett, egyebek mellett szintén a vadokozta kárnak tulajdonítja a tömeges kivándorlást. 1723-ban ezt írja gyülekezetének anyakönyvébe: „Miután olyannyira megszaporodott a vad az országban, hogy miatta a földművelőnek alig maradt meg valamije is a földjén, mivel a terhek is annyira megnövekedtek, hogy a parasztság képtelen volt azok elhordozására és megfizetésére s mivel a római (német-római) császár Magyarországon az Erdély irányában a töröktől visszafoglalt területeket német emberekkel akarta benépesíteni és lakhatóvá tenni, ebből a községből is a 'következő személyek (Seelen) vándoroltak ki. Azután felsorol 82 lelket, kik kivándoroltak Magyarországba. Ezek a Bánátba, Langenfeld-re, egy évvel később pedig Torzsára kerültek. 7) Az igen sűrűen, sokszor napjában kétszer is előforduló falkavadászatokhoz a hajtókat is a parasztságnak kellett szolgáltatnia. Ez állandóan zavarta őket munkájukban. Sokszor vasárnap kellett nekik hajtókul menniök úgy, hogy még az istentiszteleten részt kellett venniök, de már az ebédjüket nem ehették meg. Néha négy napig is távol kellett lenniök hazulról. Közbe a e) Ugyanott 39. 1. stb. 7) Gyülek. akv, Oberramstadt 1723; „Evang. Gemeindeblatt für. Friedberg und Friedberg-Fauerbach" 1935. évf., 1 sz., 3. 1. — Tehát Wack Péter, Torzsa monografusa téved, mikor a torzsai evang. és ref. gyülekezet keletkezését 1784-re teszi s II. József-féle telepítésnek mondja. (P. Wack: „Torzsa 1784—1934." Novi-Vrbas 1934.
