Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hesszenből Tolna-Baranya-Somogyba a XVIII. század első felében. Győr 1939.
II. A hesszeni protestánsak ki- illetve bevándorlása. - e) III.Károly második levele Ernő Lajoshoz s az arra adott válasz.
3J Wormsban Weidner hesszeni megbízott előtt nyilvánított elismerése mellett a többi Hesszennel szomszédos tartományok fejeinek a magatartásával sem volt teljesen megelégedve. Egyik jelentésében azt kéri a kincstártól, hogy intéztessék kérelem Churmaintz, Churtrier, Churpfalz, Baden, Birkenfeld és Zweibrücken uraihoz aziránt, hogy tegyék lehetővé kivándorlásra hajlandó alattvalóiknak az elköltözését. Tehát itt is állítottak akadályokat a korlátlan kivándorlás útjába. Falck 1730 tavaszán jelenti, hogy a kiküldött „Promotorialiáknak" megvolt a jó hatásuk. 4 4) A Hesszen-Darmstadt fejedelmének küldött császári levél szerint Falck fiskális felpanaszolta, hogy azok a birtokosok („Herrschaften"), akik alá a kivándorolni szándékozó jobbágyok tartoznak, bizonyos fokig hajlíthatatlan magatartást tanúsítottak. 4 5) Nemcsak a tizedet követelték meg kivándorlásra jelentkezett alattvalóiktól, hanem a jobbágyságtól való szabaddányilvánításért is igen magas váltságot fizettettek velük, aminek azután az lett a következménye, hogy az illető családoknak kötelezettségeik teljesítése után nem maradt annyijuk, hogy kivándorlásrá gondolhassanak. E levelében is az általános keresztyén érdekre hivatkozik III. Károly, mint amely szükségessé teszi a Bánátnak a benépesítését. Kéri Ernő Lajost, ne terhelje meg, mint a hogy eddig tette, a kivándorlókat mindenféle vámok és váltságdíjak követelése által s engedje meg, hogy e súlyos terhek lerovása nélkül indulhassanak el Magyarországba. Újra kéri a császár Hesszen-Darmstadt urát, utasítsa hivatalnokait arra, hogy legyenek azon, hogy a kivándorlók szárazon és vizén, minden holmijukkal együtt, minden feltartóztatás és akadály nélkül juthassanak el Magyarországba s mentsék fel őket a vám fizetése alól. A kérelem teljesítéséért a császár ismét mindenféle kegyét és szolgálatát helyezi Hesszen-Darmstadt urának kilátásba. 4 6) Ernő Lajos hajlandóságot mutat arra, hogy eddigi álláspontján enyhítsen. A császár levelét véleményadás végett először számtartóságának („Fürsliche Rentkammer") adja ki. Érdekelte az, hogy mennyiben érintené pénzügyi viszonyait a császár ké") Deutschung. Hblätter, 1931. évf. 247—248. 1. , 5) ....„wie dass sich diejenige Herrschafften, worunter die dahin abzugehen entschlossene Familien stehn, etwas hart gehalten haben." 4 e) Hess. Staatsarchiv, XI. fol. 75—78.
