Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hesszenből Tolna-Baranya-Somogyba a XVIII. század első felében. Győr 1939.
II. A hesszeni protestánsak ki- illetve bevándorlása. - d) Weidner arheilgeni „Centgraf" Wormsba való küldetése. Tárgyalásai Falck császári fiskálissal s ezekről szóló jelentései.
35 lem is, aki pedig eleinte ellenezte a kivándorlást. A mainzi választófejedelem is váltság nélkül engedte el a kivándorlókat. Csupán Hesszen-Darmstadt urával szemben nem talált Falck okot az elismerésre. A többi tartományok fejeinek előzékeny magatartását nyilvánvalóan azért hangsúlyozza oly nyomatékosan, hogy ezzel Ernő Lajost is nagyobb engedékenységre bírja a kivándorlással szemben elfoglalt álláspontja tekintetében. Akadtak olyanok is, akik úgy játszották ki a császár kérelmét, hogy csak az alja népnek adtak engedélyt a kivándorlásra, így Falck rosszalólag nyilatkozott pl. „von des Herrn Residenten von Wezeis Passeausgeben." A tárgyalások folyamán Falck azt kéri Hesszen-Darmstadtól, hogy engedjék el onnan is váltság nélkül a kivándorlókat s engedjék meg a tehetősebbeknek is a Magyarországba való költözést. Kijelenti a császári fiskális, hogy csak a szabályszerű elköltözési engedéllyel bírókat fogadja el, miután erre utasítása van, s nem szándéka, hogy a Bánátot koldusokkal és csavargókkal népesítse be. Csak olyant fog a császár támogatásában részesíteni, aki legalább is annyi pénzzel rendelkezik, hogy szántáshoz való igát tud venni, vagy mesterember, aki az ingyen kapott helyen és anyagból fel tudja építeni a házát. A koldusokat és csavargókat a telepítés intézői vissza fogják kergetni, miután előbb vagy pénz vagy munka alakjában megszedték rajtuk a szállítás költségeit. Ellenben minél több vagyont hoz magával valaki, annál nagyobb támogatásra számíthat a császár részéről. Mindezt azért hangsúlyozza a császár embere, mivel HesszenDarmstadtban eddig fejedelem és kormány azon voltak, hogy a jóravaló és tehetős lakosságot visszatartsák a kivándorlástól. A császár emberei előtt viszont nem volt közömbös, hogy milyen emberekkel népesedik be a Bánát s jobban örültek a tehetős és derék telepeseknek, mint a koldus, csavargó „vagabundus" népnek. A wormsi tárgyalások folyamán Falck azt is kijelenti, hogy az elköltözési engedéllyel nem bíró szökevényeket azzal büntetik, hogy nem veszik fel őket a császár hajóira s így aztán arra kényszerülnek, hogy egyes földesurak kénye-kedvére adják magukat. Falck el akarja magáról és társairól terelni annak gyanúját, mintha ők szökevényeket is támogatnának. Üjra nem megbízhatók Falck kijelentései. Hisz a már megemlített Oberramstadti 2*