Túróczy Zoltán: A győri evangélikus templom másfélszázados jubileuma 1785-1935. Győr 1936.

Győri templomok

emberek verejtékgyöngye. Egy győrszabadhegyii szegény munkásember két heti teljes keresetét adta oda a jubileumi alapra. Isten szemében mindenesetre ez volt az egyik legnagyobb adomány. A győri gyülekezetnek ehhez az áldott jubileumi kötelességfelvállalásához a gazdag hozta a maga bankóit, a szegény a maga filléreit, a mérnök a maga tudását, az iparos a maga szaktudását, a gazda a maga ingyen-fuvarját, a napszámos a maga két keze munkáját, — az egész gyülekezet a maga felbuzdult lelkesedését. A felöltözködésnek mindig valami célja van. Tisztességes ember nem azért vesz ruhát magára, hogy tükör elé ülve hiún gyönyörködjék magában. Akkor öltözünk fel ünneplőbe, mikor várunk valakit. A mi templomunk szép új köntöse sem öncél. Nem arra való, hogy pusztán elgyönyörködjünk benne, vagy másnak mutogassuk. Ez az újruhájú templom várja az ő hiveit, -— titeket. A világ legeslegszomorúbb épülete az üres templom. Győri gyülekezet! Maradj templomjáró gyülekezet! Felöltözünk akkor is, mikor készülünk valahova. Ez az új köntösű mai templom is készül valahova. A múltból jött és a jövő felé tart. Mi már régen kint fogunk porladni a temetőben, amikor ez a templom még mindig szolgálni fogja az Isten dicsőségét és a hivek lelki javát. Adja Isten, hogy szolgálata ne legyen csupán a mult örökségének megtartása, hanem reménységeket valóra váltó alkotás. Adja Isten, hogy szolgálata első eredményeként hamarosan megcsendülhessen rábaparti sudár tornyunkban az első győri evangélikus harangszó. Adja Isten, hogy hamarosan megszülethessék ennek az öreg templomnak ifjú édes lánya, a nádorvárosi templom. Evangélikus atyafiak! Köszönjük tneg a multunkat, imádkozzunk és dolgozzunk a jövőnkért! Szabó József.