Túróczy Zoltán: A győri evangélikus templom másfélszázados jubileuma 1785-1935. Győr 1936.
Győri templomok
48 amint fejcsóválva állottak meg a templom mellett. Nem tetszett nékik az új szín. Talán csak azért, mert szokatlan volt. Egy-egy új kalap, vagy ruha is — nemde — úgy ki tud forgatni valakit a formájából, hogy alig ismerünk reá az illetőre. Később aztán megszokjuk. A mi öreg templomunkat 50 évig szürkének láttuk, nem csoda, hogy először különösnek tetszett, mikor egyszerre sárgába öltözött. Pedig szép szín ez a sárga, anélkül, hogy méltatlan volna a templomhoz s annak korához, derűs, anélkül, hogy rikító volna. Ami pedig templomunk belsejét illeti, nem igen tudok ennél kedvesebb evangélikus templomot elképzelni. El lehet képzelni cifrább templomot, amelyben tobzódnak a színek, kiabálnak az ábrák, el lehet képzelni művészibb templomot, amelyben gyönyörű mennyezeti és fali festmények dicsérik a művész ecsetjét, el lehet Képzelni még szebb templomot is, amelynek jobban a csodájára járnak, mint a mienknek, de kedvesebb templomot nem lehet elképzelni. Kedves, mert egyszerű. Nincsenek rajta beszögelések > raffinált zeg-zugok, hanem uralkodik rajta az egyenes és szögletes vonal. S ezzel a mi öreg templomunk — hogy úgy mondjuk — újra belejött a divatba. Ezelőtt 150 évvel azért építették ilyennek*, mert akkoriban csak pajtastilusban lehetett evangélikus templomot építeni s lám, a mai építési irány visszatért a régi egyszerű vonalakhoz. Kedves ez a templom azért is, mert fehér. Ebből az öreg templomból a fehér szín hoz ki igazán minden szépséget.. Nem is lehetett volna más színt alkalmazni, mert az Ízléstelen megtörése és megbolygatása lett volna e templom százados hagyományainak és jellegzetes karakterének. Valami más, cifra szírnél olyan lett volna ez a templom, mint mikor egy élemedett, tisztes matróna a húsz éves kor élettavaszának pírját szeretné mesterséges és mesterkélt beavatkozással az arcára hazudni. A fehér önmagában is szép. Talán a legszebb a világon. Nem véletlen dolog az, hogy az emberi élet két legboldogabb korának fehér a színe. A kis gyermeket nem pólyálják cifra-tarka ruhába, hanem tiszta fehérbe. A menyasszony is, ha menyasszonyi ruhát ölt, fehérbe öltözik. A fehér a tisztaság jelképe, a deriis öröm jelképe, a fény jelképe, a békesség jelképe. Ez a mi megújított templomunk a maga egyszerűségében, egyenes vonalaival, nyájas fehér színeivel olyan, mint egy nyilttekintetű, egyenesnézésű, érthetőbeszédű ember, aki kevés szóval is el tudja mondani lelke tartalmát. Olyan, mint az az egyház, amelynek szolgál: egyszerű, tiszta, érthető és békességes. Szeressétek ennek a templomnak fehér színét, mint
