Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

III. A közművelődés szolgálatában

Bács, Csanád, Csongrád, Temes, Torontál), amelyek majdnem végig betöltöttek, egyöntetűségükkel az iskolát fenntartó egyházmegye területét jelölik ki, lévén a gimnázium 1802-től 1836-ig a békés-bánáti, azután a nagy békési, 1895-től a három részre szakadt békési, u. m. az arad-békési, békési és csanád-csongrádi egyházmegyék tulajdona. Feltűnő, hogy bár a bánáti egyházmegye 1836-ban különvált s az újonnan alakult ujverbászi gimnáziumot tartotta fenn, azért annak területe továbbra is szerepel, mint tanulói rajok szállitója. Ez a gimnázium jó hirneve mellett bizonyitvány; azok a szülők, akik valaha maguk a mezoberényszarvasi iskolába jártak, jól emlékeztek arra vissza s gyermekeiket is odaadták, még azután is, amikor közben közelebb is nyilt gimnázium. Uj vidékek (Alsó-Fehér, Fogaras, Háromszék, Nagykükiillő) kapcsolódnak be a világháború idején; ennek természetesen az akkori hadi helyzetkép az oka; a menekültek emelték fel 1918/19-ben a tanulói létszámot 555-re. Az utolsó (1932/33-i) adat már az ország megcsonkitottságának szomorú képét tükrözi vissza. Ha most ezeket a megállapításokat fontolóra vesszük, akkor a százharminckét éves gimnázium tanulói kirajzásának szemléletével nevezetes eredményhez jutunk. A különös eseteket kivéve, nagyjából mindig ugyanazon nagy vidék iskolaforrása volt a gimnázium. Egy, már az első években kirajzolódott terület szállitotta ide mindig a tanulnivágyó ifjúságot, vagy más szóval a gimnázium ugyanazon nagykiterjedésű országrésznek volt mindig megbecsült középiskolája. Ezen ténymegállapitás megdönti a szarvasi gimnázium legendáját. Azon, vagy tiszta tévedésen, vagy téves általánosításon nyugovó, kivált egy időben magát erősen tartó mesét, hogy iskolánk más középiskolák kirostáltjainak lett volna menedékhelye. A fenti adat magában véve is elég e legenda lerombolására; ám egy elmélet keletkezésének, ha maga az elmélet hamis is, okai vannak, s ugy hisszük, hogy ezeket az okokat e kis vázlatos történet olvasói meg fogják találni iskolánk azon, hihetetlenül küzdelmes éveiben, amikor a létezés érdekében küszöbről küszöbre kellett járni s egyes jólelkű tanárok szivük sugallatát követve is, de talán az alig-alig tengődő iskola életét féltve is, nem akarták szigorúsággal elriasztani a diákságot. Egy iskola tanitási, nevelési értékének mérlegelésénél különben sem az volna az irányadó, hogy hányfelől jönnek a tanulói, hanem az, hogy mit visznek el magukkal. Különböző fejezetekben láttuk, hogy milyen helyzetet foglalt öl a szarvasi gimnázium a magyar hazafias, vallásos, erkölcsös szellem ápolásában. A tanárok munkájának eredményére képzettségük, vagy esetleg ismert tanitási módszerük alapján következtethettünk. Most hátra volna még annak a nehéz feladatnak megoldása: kimutatni, hogy ezen i 9 EVANGÉLIKUS