Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

II. A gimnázium munkája. - 3. A tanulók nevelése. A fegyelem

lók tanították a magyar nyelvet és irodalmat. Két évvel később, 1810-ben pedig megkezdte országoshirü működését Berey István református lelkész, aki magyar nyelvet, magyar irodalmat, magyar történetet, magyar földrajzt tanított magyar nyelven s oly eredménnyel, hogy a Tudományos Gyűjtemény 1826-i cikkírója lelkesedve állapította meg működésének német és tót ifjak megmagyarosodásában tapasztalható nagy eredményét. B. Podmanitzky János egyházmegyei felügyelő pedig a saját költségén oly tanárt tartott, kinek kötelességévé tette a magyar nyelv, továbbá minden tudományoknak magyar nyelven való tanítását. Utóbb az egyházmegyei gyűlés elrendelte, hogy azok a teológusok, akik valaha a mezőberényi iskola diákjai voltak, lelkészi alkalmaztatásuk előtt egy-két évig a mezőberényi gimnáziumban magyar nyelvet és irodalmat tanítsanak. így került oda akkoriban Kristóffy Sámuel, Oertel Ferenc, továbbá Major József, aki székfoglalójában a magyar nyelv kiművelésének szükségességét fejtegette, 1822-ben, három évvel Széchenyi fellépése előtt! A későbbi tanárok között is oly lelkes és tevékeny hazafiak egész sorát számlálhatnánk fel, akik mint valóságos népvezérek munkálkodtak a hazafias érzés felkeltésében. Vajda, Greguss, Tatay, Benka lelkesedése nagy hatással volt. Csakis ilyen vezetők munkája termelhette ki azt a soviniszta magyar szellemet, mely kipusztithatatlanul beleült az iskola falai közé s annyira hatalmába ejtette a tanulóságot, hogy néha még csitító szóra is volt szükség. Hogy fel tudjuk becsülni a magyarosodás terén tett óriási szolgálatot, csak azt kell figyelembe vennünk, hogy a beiratkozott tanulók tekintélyes százaléka volt mindig, de kivált ujabb időkben tót anyanyelvű; azok között pedig, kik évekig benne nevelkedve, az iskolát elhagyták, alig tudunk találni nyelvben és érzésben nem százszázalékos hazafit. Az ilyen átalakító, nevelő munkának eredményét szemlélhettük 1907-ben is, amikor a Felvidékről idekerült tanulók pánszláv egyesületét főleg szarvasi születésü diákok valóságos összeesküvése hosszas, tervszerű előkészületek után leleplezte s kiszolgáltatta az iskola itélőszékének. Mik voltak most már azok a kinövések, amelyek általában jellemezték a szarvasi tanulót? E kérdést tisztázó adataink az első évtizedekből alig lévén, ugy kell eljárnunk, mint az általános történetben szokás, amikor például Szent László korának erkölcseire a fennmaradt törvényekből következtetünk. Az előttünk fekvő mezőberényi törvényekből arról győződünk meg, hogy az akkori „diák bűnök" talán az egy „korhelkedés" kivételével, amiről nyomatékosabban s részletesebben van szó, csak gyerekes és általánosan, más iskoláknál is meglévő kilengések lehettek. Elkövetőik „a szerént, amint érdemesek reá, először megintettnek, azután megbüntetteknek. utoljára az Iskolából elküldetteknek".