Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

II. A gimnázium munkája. - 2. A tanitás módszere: a tanárok

adása világos, egyszerű s mint spártai férfiúé, nem bőbeszédű. Tanítványait logikus gondolkodásra s lakonikus előadásra szoktatta. Példás életével mint nevelő is sokakra gyakorolt hatást. 1876-ban Moravcsik Gézával (1876—93) a költészettannal szakszerűen foglalkozó tanára lett a gimnáziumnak. Tanítási módszere a rávezetés volt. A tanulóval felolvastatta pl. „Buda halálát"; ezzel az megismerte az eposzt, az alexandrint, az ütemet; azután tárgyaltatta pl. „Szent Lászlót", amiből megtanulták, mi a költői elbeszélés, a legenda, a félrím, stb. Az egy főfajhoz tartozó költeményeket azután összehasonlitva, nyerte a tanuló ismereteit az epikai, lírai költészetről. így haladt fölfelé, mig végre a gyakorlatilag nyert ismereteket rendszerbe foglalta a tankönyv nyomán, mely viszont az általánosból indult ki s annak segítségével jutott el a részletekhez. A hetvenes évek derekán kezdődött meg a rendszeres, kötelező tornatanitás. A rövid ideig is fényes sikerrel működő Gotescha Lajos (1875—76) után id. Oláh Miklós (1876—1910) lett a tornának kitűnő, az iskolának dicsőséget szerző tanára. Módszerét önállóság jellemzi. Az ő találmánya volt a zenével kisért füzértánc, mely azután „Nyolc füzér" c. könyvecskéje alapján országszerte elterjedt. Mint maga is erős, tornász-ember határt nem ismerő szenvedélyt tudott kelteni taniványaiban a tornázás iránt. A nyolcvanas években egy tanári generáció leszerepelt s gyakori személyi változások voltak. 1880-tól 188'2-ig itt tanitott a már az 1872/73-i tanévben rajztanárként működött Gajdács Pál, Tótkomlós későbbi költői lelkű papja. Mint segédtanár Bancs Ferenc (1880—81) és Sárkány Jenő (1879—80) szerepelt rövid ideig; 1882—1888-ig pedig Zsilinszky Endre dr., aki irodalomtörténettel mint iró is foglalkozott („Polemikus irodalmunk a XVI. és XVII. században"). Mocskonyi József (1883—1922) a klasszika-filológiának volt avatott, költői készséggel is megáldott szaktanára; mint műfordító is jeles s általában tanitási módszer tekintetében a fordítás formai tökéle tességére való törekvésében Tatay hatása látszott rajta. 1884-ben jött az iskolához Kutlik Endre (1884—1927) s 1885-ben id. Neumann Jenő (1885—1923). Id. Neumann Jenőnek a matematika volt kedvenc szaktárgya, melyet olyan lelkesedéssel kezelt, hogy érdeklődése az egész osztályt magával ragadta. „Minta tanár volt — szól róla egyik tanitványa —; szaktárgyát, a sokak előtt száraz tudománynak látszó matematikát meg tudta kedveltetni valamennyi tanítványával, akikre nagy ismeretközlő képességével, szeretettel párosult éberségével, közmondásossá vált igazságérzetével s azonkívül saját példaadásával a szigorú pontosságban és lelkiismeretességben hatott." Ez az ismeretközlő képesség olyan mértékben meg volt benne, hogy tanítványai az anyagot túlnyomóan már az órán elsajátították s ha magyarázatát befejezve, maradt rá idő, egész sereg önkéntes jelentkező volt annak elmondására. Egyik