Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

II. A gimnázium munkája. - 1. A tanitás anyaga

nyitványt" adtak ki. Ezt a püspök, az esperességi és iskolatanácsi elnökség, az igazgató s a VIII. osztály tanárai irták alá: ezek képezték a vizsgáló bizottságot. A római katolikus tanulókét ezenkívül aláirta a szarvasi plébános, aki erre felsőbbségétől megbízatást eszközölt ki. A következő tanévben az érettségi vizsga már ezen rendszer szerint folyt le. Az 1861-i tanterv és az 1869-i, mellyel kapcsolatban Vaud rák eperjesi tanár az első módszeres utasitásokat is kidolgozta, szolgálta végig az iskolát egész addig, mig az 1883-i középiskolai törvény uj helyzetet teremtett. Az egyetemes evangélikus tantervek napjai ekkor már meg voltak számlálva. Még e törvény figyelembe vételével készült ugyan az 1885-i Bőhm-féle, az utolsó autonóm evangélikus tanterv; ez azonban alig egynéhány évig szerepelt, mert az állammal kötött szerződés (1895) után gimnáziumunk egészen az állami tanitási terv szerint rendezkedett be s ezzel külön tantervi története lezárult. Azóta egy meghatározott keretben mozog s ami önálló mégis, az csekélység. Ma még az 1924-i törvénycikk az irányadó; az eredetitől eltérően azonban az ev. egyetemes felügyelőnek a miniszter által is jóváhagyott rendelkezése értelmében a németet már az első osztályban tanítják. Végül felemlítjük, hogy iskolánk „több mint százéves tradiciós múltjának'' s egyházi főhatóságunk kifejezett óhajtásának figyelembe vételével a miniszter 1924-i rendelete a szarvasi gimnáziumot meghagyta humanisztikus gimnáziumnak. * Csak rövid vázlatban óhajtjuk ismertetni azt, hogy a gimnázium e fentebb felsorolt tananyagi változások közben még milyen tudományok és tantárgyak tanításával foglalkozott. Első helyen kell felemlítenünk a belőle kisarjadzott tanitóképző-intézetet. A tanítóképzés gondolata már a mezőberényi években felvetődött s az a statisztikai adat, melyet a gimnázium 1833-ban megjelent történeti ismertetésében olvasunk « amely szerint harminc év alatt negyven mezőberényi diák ment tanitói pályára, figyelmeztetés akart lenni. A Szarvasra költözés után süriin találkozunk az eszmével, hol zenetanitással kapcsolatban, hol egyenesen a szükségességre mutatva reá. 1874-ben Placskó lelkész az éneket. liturgiát és tót nyelvet önként tanította olyanoknak, kik tanitóságra készültek Végre 1860-ban Peez Gyula az egyházmegye felkérésére elkészítette tervét arról, hogy hogyan lehetne a gimnázium felső osztályaival kapcsolatban rendszeresíteni a tanítóképzést. 1860-ban már össze is irták azon tanulókat, kik a hat gimnáziumi osztályt elvégezve, azzal léptek a hetedikbe, hogy ott a tanitói pályára készüljenek. 1862-ben a szakképzés nagy részét Benka Gyulára bizták. A két intézmény — a gimnázium és a