Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

I. A gimnázium külső fejlődése. - 9. A gimnázium felszerelése

mészetének megfelelően a legrégibb idők óta kiilön kezelőt igényelt. Az eforusok, mint Petz Gyula, Molitórisz Adolf, Szemián Dénes, Delhányi Zsigmond, Oláh Miklós, Mendöl Lajos, Wünschendorfer Aladár, elsősorban pénzügyi gondozói voltak az alumneumnak, azonban természetesen annak minden tekintetben ellenőrei is. A segélyezésre (ingyenes, kedvezményes tanulók) vonatkozóan adatokat már a mezőberényi években találunk; ennek mennél szélesebb kiépithetése végett alumneumi tőkét kellett növelni. 1850-ben mondták ki, hogy más intézeteknél divatos szokáshoz hiven, a szarvasi gimnázium is küldjön ki az alumneumi alaptőkére gyűjtögető tanulókat. Itt kezdődik tehát az oly sok diákromantikával szines szupplikációk története. A tőke szépen gyarapodott is. Szemián Dénes, amikor 18fi3-ban eforusi tisztéről lemondott, már 700 forint „öszvegazdálkodott tápintézeti tőkét" jelentett be. Az alumneumi helyiség egy időben (1854) bizonyos Kovácsik János udvarában volt s állott egy ócska épületnek ócska szobájából, konyhájából és kamrájából; az egészért 5 (öt) forint évi bérösszeg járt. Később hosszú ideig a Tessedik-féle épület középső szárnyának földszintjén, 1891 óta pedig a Szarvasi Takarékpénztártól nyert Horthy Miklós uti földszintes épületben van. * A gimnázium gyűjteményei között gazdagságánál fogva első helyen áll a könyvtár. Keletkezésének időpontja szintén egybeesik — minden valószínűség szerint — a gimnázium keletkezésével. A Wenekheim-család u. i. több más gyűjteménnyel együtt könyvtárát is a gimnáziumnak adta. A gyarapítás módja eleinte kizárólag, de később is túlnyomóan az ajándékozás, meg az alkalmi vétel volt. Elhunyt tanárok, lelkészek könyvtárai jutottak részben vagy egészben az iskola tulajdonába. Nem egy régi kötet lapjain felismerhetjük jegyzetekben Tessedik kezeirását s nyomára is akadtunk annak, hogy az ő hatalmas könyvtárának egy részét még a mezőberényi évek alatt megvették. Vétel utján kerültek oda Vajda Péter, Peez, Greguss, Benka György könyvei, mig Lányi Gusztáv ezer kötetet meghaladó könyvtárát az örökösök ajándékképen adták. Ilyen körülmények között persze a gyarapodás tervszerűnek alig volt mondható. A tervszerű gyarapitás felé való törekvés első nyomát az iskolai tanács 1841-i határozatában leljük fel, amikor a legszegényebb tanulókat kivéve, minden tanulótól évi hat krajcárt kezdtek szedni könyvtári célokra; 1842-ben pedig a könyvtárat igénybe venni óhajtók részére aláirási ívet nyitottak, bizonyos meghatározott díjhoz kötve a használatot; 1844-ben a „külső közönségnek" csakugyan megnyitották évi egy forint fizetése ellenében.