Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

ELSŐ RÉSZ. A veszprémmegyei egyházközségek története - MÁSODIK KORSZAK. Küzdelem a létért.

— 31 — a mi vallásgyakorlatunk Suuron megszűnt.) 1770-ről Horváth Sámuel csernyi lelkész, ki Súron is végezte a keresztelést, a következőket jegyezte fel az anyakönyv 39. lapjára : „Conspectus Infantum eorum Suriensium, qui ex Indultu Majestatico atque premissi A. R. D. Plebani Suriensis Joannis Horecsny Testimonio eius litterali, — Stipati facultatis concessas, — in Csernye per me, Samuelem Horváth V. D. M. Baptizati sunt". (Kimutatása azon evangélikus kisdedeknek, akiket királyi engedelem folytán a súri róm. kath. plébános, H. J. irásos bizonyságlevele mellett átküldetve, mely szerint csoportosan engedélyezve én, Horváth Sámuel, csernyi lelkész, megkereszteltem.) Elvették a gyülekezet imaházát, a prédikátor és tanító használatában volt földeket is. Istenitiszteletüket a súriak ekkor a lelkészlak pajtájában tartották. A gyülekezet lelkészei: 1747— 1748: Batsúr György, 1748— 1751: Neogradi Mihály, 1751—1759: Liszy István, 1759—1766: Perlitzy János, 1766—1767: Pokorny Lukács. Ismert tanítók: 1754—1759: Reitsáni György, az első tanító; 1760—1767 : Plachy János. (Gyülek. tört.; Payr: Eht. eml. I. 320, 321, 376. 1.) (8akonn-)Csern»ie (eleinte Cerny = fekete) lakosai 1724-ben Nyitra megyéből jöttek s telepedtek le gróf Zichy János földesúr birtokára s bőven elláttattak mindenféle szükségletekkel. 1725-ben már a lelkészt is felemlíti az egykorú névtár (Past. Jeren. = Schwarzwalder Jeremiás 1731-ig). 1726-ban teljes vallásszabadságot nyertek a csernyeiek s ezt mindenkor meg is tarthatták. Ugyanez évben kezdődnek az anyakönyvek is. Ugyancsak a gróf adta ki az eklézsia, paróchia és iskola telkét a falu legszebb, középrészén; földeket és réteket is bőkezűen adományozott. Károly István esperes az 1730. évről feljegyzi a csernyei lelkész és tanító fizetését (az utóbbinál 8. pont: „Harangozástul 5 den., egy petsenye, egy itze bor"). Tóth-Sipkovits János 1739-ről feljegyzi a győri esperességi jegyzőkönyvben, hogy a meghalt tordasi lelkész helyére ment Csernyéről Urathelyi Illés tót lelkész, ennek helyére Csernyére pedig Bukovszky György, ki az 1750-iki névtár szerint is még csernyei lelkész (1753-ig). Ez ellen a lelkész ellen vizsgálatot tartott a vármegye, „kiről mondatott, hogy a kath. plébános hire nélkül pápistákat lutheránusokká tevén, gyóntatta, halottaikat temette, házasság dolgában esküdtetett". (Veszprém várm. levt. XIV. köt., 1023. sz.) 1752-ben a vármegye a csernyeiek szabad vallásgyakorlatát akadályozni akarta; ezért Zichy István grófhoz folyamodtak: „A