Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

ELSŐ RÉSZ. A veszprémmegyei egyházközségek története - ELSŐ KORSZAK. A kezdet nehézségei.

— 17 — akkor legidősebb ember azt attestálta, tudja, hogy Bécs megszállása előtt 25 esztendőkkel is volt ezen csurgói eklézsiában prédikátor Lutheránus, kik közül ismerte Hartzi, Tóth, Fedemési néven levőket. Fedemési idejében Bécs alá menvén a törökök, elpusztult a falu s mikor ezt azután újból megszállották, a helvét hitvallásuak tömegesen jöttek, ezek által a paróchia fundusa a templommal együtt erőszakosan elfoglaltatott; a gyengébb envangélikusok se vissza nem kapták, se helyette mást építeni nem tudtak. (Thury: 235, 293.; Gyülek. tört.; Payr: Eht. eml. I. 148. 1.) Őskün régebben valószínűleg csak református magyar gyülekezet volt. 1657-ben a ref. lelkész Veresmarti János. Az evangélikus gyülekezet a tót lakosok későbbi idetelepítésével keletkezett. (Thury: 338. 1.) Veszprém, régi róm. kath. püspöki székhely. Kecheti Márton püspök, 1545-ben otthagyta Veszprémet, kilépett egyházából és megnősült. 1570-ben már volt egy Balhay (Bathay) István nevü prédikátora Veszprémnek, ki levélben kérte Battyány Boldizsárt, hogy üldözze ki az új eretnekséget, az unitáriusokat. 1612-ben Nagy Gáspár Veszprém ref. lelkésze, kinek azonban 1613-ban el kellett hagynia gyülekezetét. Ez évben egy veszprémi küldöttség Pathay István püspököt hívta meg veszprémi lelkésznek, ki innen 1623-ban kimenni kényszeríttetvén, Pápára költözött. 1624—28-ban Gál Imre a ref. lelkész (1627-től vice-senior). Az ő idejében, 1627-ben építik a veszprémi templomot. 1629-ben iskolája is volt a veszprémi ref. gyülekezetnek. 1631-ben ezt irja Kanizsai Pathaynak: „Ami már a veszprémi eklézsiát illeti, csendben és örömben él a viharok után, amelyekkel két éve a dühös ellenség által a templomépítés miatt elboríttatott, most tiszta napfény derült fel és sugárzik". A veszprémi evangélikus gyülekezet csak később keletkezett. (Payr: Dt. ehk. tört. IV. b.; Adattár Ví! 116, 141, 142, 146, 152. VIII. 105. IX. 60,80, 94, 97, 98, 99, 104, 107.; Thury: 142, 212, 235. 1.) JTaguvázsonij (Váson, Vásonkeő) korán befogadta a reformációt. 1526-ban elmenekültek innen a szerzetesek és apácák s a reformáció szabadon terjedhetett. De azért volt fennakadás is: a gyülekezet az 1629. évi körmendi ref. zsinat jegyzőkönyve szerint „az ellenkezőktől elfoglaltatott". Az 1646. évi büki zsinat jegyzőkönyvében a nagyvázsonyi evangélikus lelkész a távollevők között említtetik. A gyülekezet, Musay püspök 1661. évi jegyzékében az anyagyülekezetek között szerepel. 1672-ben Solnai István avattatott 2