Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

ELSŐ RÉSZ. A veszprémmegyei egyházközségek története - ELSŐ KORSZAK. A kezdet nehézségei.

— 12 — lelkésznek. Erről vallja Árki István, ugodi törvényes Eskütt: „Mikor 1655-ben irtak. . . , akkor Csóka János nevü Prédikátor volt Ugodba, akivel együtt jártam Bödögére könyörgésre s Prédikációra, Péter András nevü német ember házához, a Tatár pusztítása előtt, közelebb ki mirigy halál volt.. . Mester pedig a megnevezett 1655. esztendőben volt Deresitzki Mihály, kivel is én Bödögére könyörgésre lévén, a hajdúk az Erdőn, Ugod és Bödöge között találván, könyörgést tétettek a Mihállyal". Ugod, mint anyagyülekezet, 1661-ben Szent-Miklósi János esperességének kebelében még fennállott. Az 1662. évi országgyűlésen a protestáns rendek Ugodot is felhozzák, mint ahol Esterházy Ferenc tisztjei a templomot és paplakot a róm. kath. részre elfoglalták és az ottani összes lakosokat vallásuk elhagyására különféle módon kényszerítették. (Payr: Egyht. eml. I. 79, 89, 133, 148, 312. 1.; Thury: 349. 1.) Nagygyimót (Gimót) valószínűleg önálló anyagyülekezet volt, mert, mint egy 1703-iki tanuvallomási jegyzőkönyvben olvassuk; „ . . . a Gyimóti Eklézsia is Lutherana volt, mert egy Miklós nevü prédikátor ide Csótra is két esztendeig járt". Az ugodi fassio 6. pontja szerint „Gyimót is Lutheránus hely volt, azután Pápista birta". Arra, hogy Gyimót Ugod filiája lett volna, nem találunk adatokat. Ugodi Kovács István vallja, hogy „mi Ugodiak Bödögeiekkel mindenkor egy Prédikátort tartottunk". Gyimótot nem említi. A reformátusokhoz egy időben a bödögei ref. pap „Gyimótra is járt szolgálni". A reformátusok 1618-iki zsinatáról szóló feljegyzés a pápai esperességbe sorolja Gimót-ot. Ugyanazon jegyzőkönyv szerint, Nádasdy Tamás elkergette a ref. lelkészt Gyimótról. 1629-ben Hajgató András, 1640-ben Balassa Pál a gyimóti ref. lelkész. Az 1662. évi országgyűlésen a protestáns követek sérelmeik között felhozzák, hogy a nagygyimóti ref. lelkészt Esterházy Pál gróf tisztjeivel kiűzette, a parochiát, templomot a róm. katholikusok részére elfoglalta, a község lakosait pedig vallásuk elhagyására kényszerítette. (Payr: Eht. eml. I. 311, 312. 1.; Adattár VIII. 21, 31.; Thury: 348, 349. 1.) Tapolcafö (Tapucafeie) ref. lelkésze 1614-ben Feli Dávid, 1618—1627 Sümegi Ferrarius (Vasas) Tamás (közben 1622-ben Nemeskéri János), 1629-ben Szerdahelyi Izsák volt. (Adattár VII. 148; VIII. 38, 51, 76, 84, 91; IX. 47, 76, 99, 108. 1.; Thury: 229. 1.)