Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IV. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség virágkora.1622-1645.
A gömöri. ág liitv. evatig. esperesség története. 67 sák. Mivel pedijr esős időben a víz a templomba is behatol, atyailag intettük őket, hogy e bajon egy jó csatornával segítsenek. Visszatérvén a paplakba ós az egyházi vagyon ós jövedelem után kérdezősködvén megértettük, hogy eskíí alatt szolgáló egyházfiak kezelik e vagyont és számolják el a bevételeket ós kiadásokat, mely „jó rend" helyeslésünkkel találkozott, mert általa úgy az egyház mint az iskola ügye előmozdíttatik. Majd a lelkészek jövedelme került szóba; a lelkész elmondta, hogy a tizedből él, de el nem hallgathatja, hogy őt úgy a polgárság, mint a leányegyházak pórnépe megrövidíti; vannak ugyanis a város körül szántóföldek, melyek gyümölcsös ós veteményes kertekké alakíttattak át, mi a tized megcsonkításával jár; aztán vannak Csúcsomban és Nadabulán földek, melyeket évenként pohánkával, rozszsal, zabbal, kölessel, lencsével, borsóval ós más effélével vetnek be és melyekről semmiféle tizedet nem adnak. E tárgyban másnapra az illető falvak bírái és esküdtei idéztettek be, kik is megjelenvén Német János bíró és Literati György egyházfi jelenlétében következően nyilatkoztak: — Jó becsületes uraim stb. 1) elődeink emberi emlékezet óta békésen élvezték o hegyi szántóföldeket anélkül, hogy egy lelkésznek is valaha eszébe jutott volna azokról dézsmát követelni! Legyen tehát a lelkész úr most is azon tizeddel megelégedve, melyet neki a lapályon fekvő földekről adunk ós ne nyúzzon bennünket „szegényeket" 2). Erre nézve határoztatott: mutassák elő okmányaikat, vagy az érsek (eminentissimi cardinalis) beleegyezését, különben kell, hogy azon földekről is tizedet adjanak. Ugyancsak március 12-ón egy férjétől eltávozott nőnek meghagyatott, hogy csak térjen vissza és éljenek békességben. A bíró ós egyházfi jó bizonyítványt adott az egész város nevében mindkét lelkésznek, úgyszintén Lysonius György német ós N. János magyar tanítónak. Végül Lachanosarkos Mihály dobsinai és Pauli György veszverési lelkész az iskolában mindkét tanító ifjúságával vizsgát tartott és semmi hibát nem talált. Azután a két tanítót a deákokkal együtt a paplakba idézték és konstatálták, hogy békében élnek egymással és a tanítás úgy a lelkész, mint a polgárság megelégedésére foly". (Prot. Rimanovi 766—770 1.) l) Ezen bárom szó magyar, a szöveg különben latin. ') Ezen egy szó szintén magyar a latin szövegben. b*
