Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

Mikulik Józsefről

IV. néha több dobsinai tehetséges fiú nevelődött a város költségén a közel eső rozsnyói gymnásiumban, majd az eperjesi s egyéb főiskolákon. Dobsinai származású kiválóságokkal országszerte találkozunk, minden életpályán. Kétségtelen, hogy Mikulik lelkére erősen hatott szülővárosának történelmi levegője s protestáns egyházi hagyománya. Gyermekkora, ifjúsága abba az időbe esett, a melyet joggal Dobsina arany korának szoktak nevezni. A kobalt bányák gazdag jövedelme oly módra juttatta a várost, hogy polgárai ma sem fizetnek sem községi, sem egyházi adót. Az ő gyermeksége azonban szomorú ellentétül sok küzdelem és vergődés közepette telt el. 1852. január 24-én született s kezdetben Dobsinán tanult, majd Rozsnyón az evangélikus gymnásiumban, legutoljára Eperjesen. Jeles szorgalmú tanuló volt, de testi erejét aláásta az, hogy instructorkodással, magánórák adásával kellett életét fentartania. Teste edzésére nem jutott idő s a fogyatékos táplálék mellett végzett megerőltető munka felettébb ártott szervezetének, úgy hogy utóbb a káros hatásoknak nehezen tudott ellent állni. Rozsnyóról Eperjesre ment, a melynek régi hírű akadémiáján elvégezte a jogot. Az ügyvédi oklevél megszerzése után szülő városában telepedett le, a hol városi tanácsossá választották. 1880-ban a polgármesteri állásra pályázott, azonban egy szavazattal kisebbségben maradt. Ifjúsága óta dédelgetett ideáljától, hogy szülővárosát szolgálja, elszakasztotta az élet. Szivében mélyen megbántva 1881ben elköltözött szülővárosáról Rozsnyóra, a hol belépett Dr. Markó Sándor közjegyzői irodájába, mint állandó helyettes. Még 1879ben nőül vette Bretz Gizellát, Bretz erdőmester leányát, a kivel példás boldogságu családi életet élt. Özvegye harminc év óta igaz hűséggel gyászolja kora sírba hanyatlott férjét, a kinek sok küzdelme közt valódi támaszává, enyhítőjévé és jó leikévé tudott válni. Életének külső történetéből úgy szólva minden adatot felsoroltunk e pár sorban. Egyetlen adat sem felel arra a kérdésre, honnan eredt a történelem iránt való szeretete, ritka érzéke? Ki lobbantotta lángra munkakedvét? Csupán találgatás, következtetés utján állapíthatjuk meg, hogy bizonyára része volt benne Dobsina, Rozsnyó, Eperjes történelmi emlékeinek, a mely városokban életét töltötte. Tanárai közül talán Kramarcsik Károlyra