Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IV. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség virágkora.1622-1645.
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története. 51 Ily körülmények között Rákóczy György az elnyomott vallásszabadság visszaállítása érdekéből is 1643 ápril 26-án fegyverhoz nyúlt, miután a francia király és a svéd Torstenson követeivel megkötötte a frigyet. A hadviselés változó szerencsével folyt, míg 1645 december 16-án megkötötték Linzben a békét, mely az 1608: I. tc. és a hitlevél 6. cikke értelmében vallásszabadságot biztosított az összes lakosságnak és az elfoglalt templomok visszaadását is elrendelte. R) A gömöri ág. hitv. ev. esperesség viszontagságai 1622—1645-ig. Míg az evangéliomi hit Magyarország egyéb részeiben ezer sebtől vérzett és hivei azon voltak, hogy jogait fegyveres kézzel írt törvények által biztosítsák: addig Gömör vármegyében Széchy György és neje Homonnay Mária különös oltalma alatt nemcsak bántatlanul maradt, hanem uralkodott, hódított és virágzott is. Rimaszécsi Széchy György 1572—1573 körül előkelő és gazdag családból született, 1605-ben Bocskay István táborában találjuk, kinek halála napjáig híve maradt, 1619-ben gömöri főispán lett és mikor Bethlen Gábor először támadt, ennek táborában volt mint hadvezér; roppant jószágaihoz 1620-ban a német lipcsei, — 1621-ben pedig a murányi uradalmat is csatolván oly hatalmas dynasta lett, hogy tekintélyén és befolyásán Pázmány Péter minden törekvése hajótörést szenvedett és így Gömörmegye az ellenreformáció térítési törekvései előtt zárva maradt. Széchy György később Ferdinándhoz állott ugyan, de mint „gömöri főispán szentölt vitéz, kir. belső tanácsos, főkomornyik, Felső Magyarország némely részeinek generálisa, — F. Lindva, Murány, Balogh és Lipcse várak szabados és örökös ura 1) is az ág. hitv. ev. egyház buzgó híve ós hatalmas pártfogója maradt. A murányi ós baloghi vár kezében lóvén, első gondja volt az esperes alászállott tekintélyét visszaállítani, minek igazolására szolgáljon a dereskiekhez írt következő levele: „Adjuk tudástokra, hogy az mi religionkon való ebben az vármegyében lévő esperesnek ós seniornak adtunk szabadságot, mikor hivataljára eleiben nem menendetek, bűntek szerint titeket megbüntetni hagyjuk azért ós parancsoljuk ti nektek dereskiek, lévártiak és liceiek erősen, hogy mikor eleiben hivat benneteket az megnevezett seniorunk comparealjatok ós az mit hivatalja szerint előttetekben ad, megcselekedjétek, szavát fogadjátok. Mert ha panasz jön reátok, az ') Ilyen címekkel élt 1623-ban. 4*
