Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - III. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. egyház hanyatlása. Az első üldözés 1597-1622.

A gömöri ág. liitv. evang. esperesség története. 43 Azonban sem a közgyűlés, sem a tanács, sem az esperes hatásköre szabatosan körülírva nem volt és ennélfogva az esperes ezentúl is gyakran bölcs belátása szerint és senkit sem kérdezve járt el, viszont a tanács is nem ritkán döntött oly ügyekben, melyek a közgyűlés elé tartoztak volna. 3. A lelkészek e korszakban is feltétlen engedelmességgel tartoztak az esperesnek és bizonyos rangkülönbséggel következtek egymás után. Ezen rangkülönbségnek idővel nem kis fontosság tulajdoníttatott, amennyiben pl. az áthelyezés egyik asztal mellől a másikhoz felfelé, nagy kitüntetés, lefelé, súlyos büntetés volt. — A lelkészi kar úgy volt fegyelmezve mint a róm. kath. szerzetesek! hiszen az új szabályok VI. c. 1. pontja szerint nem csak az esperes, alesperes és tanácstag ügyelt fel a lelkészekre, de még egyik a másikat is folytonosan szemmel kísérte, a mi tudtommal csakis a jezsuita rendnél volt szokásban! Jaj volt az illetőnek, ha az esperesség meghagyását semmibe vette! — A prédikáció után a miatyánk, hiszekegy, és a tíz parancsolat „átok terhe alatt" mondandó el (1622 ápril 20-án Jolsván Prot. Schröter. 137 1.): így hangzott rend szerint e meghagyás. A lelkész személye ezen időszakban is szent és sérthetetlen volt, de az esperesség arról is gondoskodott, hogy e sérthetetlenséggel kifogástalan jellem és példás erkölcs járjon együtt. így Floriani Kristóf geceli lelkész hivatalától fosztatott meg azért, mert rövid idővel neje halála után házasságra akart lépni (1602 november 3-án Rozsnyón, Prot. Schröter 1 1.:) De igaz ügyben ismét védelemben részesült a lelkész, pl. Albini György veszverési lelkész elmozdítását az esperesség 1603 november 26-án Rozsnyón nem engedte meg, jóllehet bebizonyúlt, hogy az írástudatlan népnek okmányokat írni vonakodott (Prot. Schröter 6. i.). A lelkész választása életfogytig történt, jövedelmei e korszakban az „utókor számára ' pontosan összeirattak és az esperes különös felügyelete alá helyeztettek. Ezek voltak a tényezők, melyek az esperesség és az egyes egyházak kormánygyeplőit kezökben tartották és mindenben önállóan és függetlenül intézkedtek. Minden más befolyás ki volt zárva és pedig úgy fönn az esperességben, mint lenn az egyes egyházakban, melyek képviselete kizárólag az egyes lelkészekben keresendő. A világi ember csak kötelezett és nem jogosított tagja volt az egyháznak. Ha itt ott nyomára akadunk annak, hogy egyes főurak véleménye is — nagy ritkán bár — meghallgattatott: ez korántsem a mai presbyteriális rendszer első nyoma, hanem inkább a pártfogói jog — patronatus — kifolyása volt, a melyből az egyház anyagi hasznát látta. Találunk azonban a fentebb részletezett új szabályokban két intézkedést, mely arra