Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - II. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. evang. egyház szervezkedése. A murányi fraternitás. 1578-1596
A gömöri ág. liitv. evang. esperesség története. 25 befolyásolt 1) vagy helyes útra terelt tanító magasabb tantárgyakat is adott elő, a római ós görög klasszikusokat olvasta és tanítványait a költészetben ós zenében is képezte. Ilyen tanító természetesen jó hírbe hozta az iskolát, melybe aztán közel s távolból jöttek az ifjak. És ha az egyház vagy község még arról is gondoskodott, hogy a szegény tanulónak is módjában legyen ezen „híres iskolát" elvégezhetni, kész volt a mai főgymnasium, honnan bátran elmehetett az ifjú a külföldi egyetemekre. Mint a mesterember tanoncait úgy tanította a híres tanító növendékeit. Ilyen híres „iskolákkal" — helyesebb volna tanítóval — nemcsak Rozsnyón, SzentGömörön, Jolsván, Csetneken, Dobsinán, hanem falu helyeken is pl. Restéren ós Oláhpatakán találkozunk e korban ós Peczeli Zsigmond sorsát, ki 1572—1584 ig tanító, ezentúl pedig 1626-ig lelkész volt Dobsinán, más lelkész is osztotta. F) A hívek. A világi ember ez idétt és pedig az úr és polgár úgymind a szegény jobbágy, a mindenható lelkész ós esperes előtt meghajolni, nekik mindenben szót fogadni ós azt is nyugodtan eltűrni tartozott, mit az egyház „róla nélküle" határozott és előírt. Miután a világi elemnek ezen teljes kizáratása az egyházi ügyek vezetéséből a protestantizmus elveivel ellenkezett, a régi róm. kath. hierarchia ezáltal újból behozatott és a hit és meggyőződés szabadsága korlátoltatott: az egyház intézkedései a hívek folytonos ellenmondásával találkoztak, az egyház képviselője a lelkész minden oldalról megtámadtatott, az előírt és kizárólag papi tekintély által a népre tukmált hitvallást a nép annál kevésbé kedvelhette meg, miután a lelkész az iskolában is folyton folyvást az „akarom és parancsolom" (sic volo jubeoque) féle okokat hangoztatta és az ellenmondást nem a tanítás, hanem a hatalom fegyverével némította el. Itt látom én a később beállott hanyatlás és üldözés másik kútforrását. A fegyverre és nyers erőre támaszkodó hatalom rövid életű, csak a szabad szellemben tanított elv uralma tart örökké! és midőn, mint látni fogjuk, a jezsuiták elvonták ama támaszokat, melyre egyházunk külső hatalmát felépítette: az erőnek erejével behozott, illetve érvényben tartott hitújítás műve összeomlott és egyik főúr a másik után majd egyik egyház a másik után hitet cserélt: mi bizonyára meg nem történik — legalább nem oly könnyen, ha az új hit a világiaknak is *) A pogány klasszikusok iránt pl. az akkori lelkészek határozott ellenszenvvel viseltettek (lásd Klein János Nachrichten II. 391 1. 287 jegyzet 1789. évi kiadás).
