Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - II. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. evang. egyház szervezkedése. A murányi fraternitás. 1578-1596

A gömöri ág. liitv. evang. esperesség története. 21 kereste és ez okból a világi embernek semmiféle befolyást nem engedett az egyház ügyeibe. A fraternitás élőn állott az esperes és az általa egybehívott közgyűlés; tagja volt minden lelkész. Az esperességi gyűlés vagy rendes vagy rendkívüli volt, elébbi szent György és szent Mihály napja körül tartatott; utóbbi csak ha szükségesnek mutatkozott, hatalomköre úgy hatósági mint bírósági tekintetben teljesen önálló és korlátlan volt, amennyiben határozatát felebb vinni vagy más személy avagy hatóság által megmásíttatni nem lehetett. A közgyűlés magyarázta a hitvallás kétes helyeit, szabályozta az isteni tisztelet rendjét, megállapította az egyházi szolgálatot, megvizsgálta az uj lelkészeket, elejét vette a visszaéléseknek, behozta és szentesítette a szükséges újításokat, gondoskodott a szegény egyházak segélyezéséről és arról, hogy a hit ellen intézett külső-belső megtámadás idejekorán megtoroltassék és a netalán szenvedett sérelem azonnal orvoslást nyerjen, elintézte a lelkészek és hívek közt felmerült panaszokat, eldöntötte a felmentvényi- és válási (házassági) ügyeket, kiszabta a bírságokat és büntetéseket, melyekkel a hanyagságot, vallástalanságot és erkölcstelenséget sújtotta, szóval felügyelt az egyházakra és bíráskodott egyházi, vallási és erkölcsi ügyekben. A határozatok szótöbbséggel hozattak és érvényesítésök kimélet nélkül a „mennyország és pokol"

1) igénybe vételével történt. A „kiátkozás" végső, de hatásos kényszereszköz volt. A szigor, mely ezen határozatok hozatalánál és végrehajtásánál alkalmazást nyert, s végre, mint fentebb láttuk, visszahatást szült és a brézói lelkész 1596. jun. 15-én kelt levelében kimondta: „az uralkodási vágy vett erőt rajtatoki" (regnandi jam vos, non oves pascendi aut sacra administrandi cupido invaserat). Az esperes a lelkészek által évről-évre szótöbbséggel választatott; hivatalos hatalomköre ép oly kiterjedt, mint díszes volt; nemcsak közgyűlést összehívni, azt vezetni és a határozatokat végrehajtani állott tisztében, hanem azonkivül 5 látogatta (vizsgálta) az egyházakat, beiktatta az új lelkészeket, képviselte az esperességet, elintézte a lelkészek közt, valamint a lelkész és hívei közt felmerült panaszokat, felügyelt az egyházakra és bíráskodott is a lelkészek és tanítók felett; és miután az esperes és közgyűlés hatásköre ez idétt szabatosan körvonalozva nem volt és végre is az esperes volt az, a ki a közgyűlés tárgyait kitűzte : nem csuda, ha e korszak elején sem találunk arra esetet, hogy a köz') Igazolja azt pl. a Rimanovi-féle 44. cikk, mely a szófogadatlan embertől a tisztességes temetést és nyughelyet is megvonja.