Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - I. KORSZAK. Az ág. hitv. ev. egyház meghonosulása Gömörben 1520-1577
6 Mikulik József. régi szentekhez visszatért, de az egyszer elhintett mag megtermékenyítette a talajt, amelyen aztán Luther és Melanthon tana annál gyorsabban és annál szebben kelhetett ki. Hogy ezen feltevésem nem hiú, igazolja Péczeli Zsigmond, 1) aki írva hagyta: „A pápistakorban szokás volt, hogy a plébános a feszülettel áldozva futkosott körül karácsonykor, mi bálványimádás lévén, jámbor elődeink e helyett azt hozták be, hogy az evang. lelkész poharat — kehelyt — küldött körül és így gyűjtött magának egy forintot és egy két garast!" Azt hiszem, nem csalódom, ha a feszülettel szemben felemlített pohárnál a huszita kehelyre gondolok. Az isteni gondviselés tehát Gömörben is előkészítette a Luther hirdette tiszta evangéliom útját és gondoskodott az új tanok terjesztéséről, eszközül használván arra a megjavított hit ellenségeit is. X. Leo pápa bullája, mely az evang. tant tilalom és átok alá fogta, 1521-ben Gömörben is Szakmáry György rendeletére minden szószékről kihirdettetvén, a nép figyelmét a tiltott gyümölcsre fordította és ezentúl a német egyetemeken megfordult tudósok, a Németországgal összeköttetésben lévő kereskedők vagy a Németországból ide érkezett zsoldosok alig győztek a sok kérdezősködésre válaszolni és így a „bátor barát" tanai, a husziták által és az akkor elterjedt tudákosság útján is előkészített népnél fogékony keblekre találtak. Ahhoz járult a könyvnyomtatás, mely Luther és Melanthon iratait sokszorosította és hamar az emberek köztulajdonává tette; a költészet, mely az új tanokat úton-útfélen énekelt dallamokba öntötte (nem kell feledni, hogy ez időben majd minden jelentékenyebb helységben jó iskola és minden iskolában egy csapat, mondhatnám éneklésből — cántálásból — élő tanuló volt, kik az új énekeken, kivált pedig az új tanok értelmében „kijavított" hymnusokon kapva kaptak); 2) a korponai szabadság, melynél fogva Dobsina, Rozsnyó, Csetnek, Jolsva és más helységek lelkészöket szabadon választották, ki aztán a néppel és az általános áramlattal úszni kényszerült, ha bár püspökétől ellenkező utasítást vett is; az a körülmény, hogy a gömöri plébániák az esztergomi érsek székhelyétől távol estek; a plébánosok a tizedért csak bizonyos censust (mérsékelt évi bért, pactatát) fizettek, máskülönben pedig függetlenek voltak, és hogy az országos zavarban más ügyekkel úntig elfoglalt főpap a tőle akkor még teljesen el nem pártolt egyházközsé') Péczeli Zsigmond (Peez Zsigmond, Azmanus Azmani) Siléziában Nissán született, 1572 -lc85 dobsinai tanító majd 1585—1626-ig dobsinai lelkész volt. 2) Az akkori jámbor kor a szent énekeket, úgy mint ma a népdalokat igen kedvelte, felkarolta és terjesztette : szent énekkel kezdték, szent énekkel végezték a napot és munka közben is szent énekeket dúdoltak.
