Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IX. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség küzdelme 1711-1741.
148 Mikulilc József. tünő tanitó és annak mennél több nagyobb tanítványa legyen: nem csuda, ha az egyházlátogató superintendens 1720. február 28-án Felső-Sajón több donatisíát, 1742. február 6-án Pádáron 4 grammatistát és 1742. április 26-án Csetneken több theologust, rhetort és poétát talált az iskolában, ha még oly helyen is mint Budikfalván, hol az előtt egy tanuló ifjú sem volt, a fiúk az 1742. február 9-ki egyházlátogatáskor megtartott vizsga alkalmával úgy declináltak, konjugáltak és irtak latinul, hogy öröm volt! és ha Vietoris András 1724-ben a csetneki iskolából egyenesen és közvetlenül kuntaplocai lelkésznek hivatott meg (lásd az Antoni Ambrozi-féle jegyzőkönyvet és Sexti Schmal. 123. 1.)! Az előző korszakban alkalmunk volt látni, hogy az esperesség úgy, mint a megye a dobsinai iskola emelése érdekében nagy erélyt fejtett ki, a sok üdvös intézkedés azonban részint azért, mert a nyugtalan és hivatalával keveset törődő lelkész — Budaeus Dániel — által (ki 1712-ben a tót deákokat a városból kiűzette, Sexti Schmal. 34.1.) nem foganatosíttatott, részint, mert a lakosság a harc és háború alatt elszegényedvén a mendikálást elviselni képes nem volt és részint, mert a régi kitűnő tanítók helyét egy Gál Simon nevű hanyag és járatlan férfiú foglalta el, irott malaszt maradt és a kivánt eredményre nem vezetett. Utóbbi 1715. május 8-án Ochtinán az iránt: mit tanít? kikérdeztetvén, őszintén bevallotta, hogy bizony sem a remekírókkal, sem pedig theologiai tanulmányokkal nem bíbelődik az iskolában, hanem Arnd könyvét szokta olvasgatni, mely „az igazi keresztyénségről" szól. Meghagyták neki, hogy addig is, míg e részben külön utasítást veend, mellőzze ezen nehéz és veszélyes olvasmányt és adja inkább elő Dietericus kis és nagy kátéját de különösen a remek írókat (Sexti Schmal. 85. 1.). Gál Simon, úgy látszik, nem volt képes nehéz feladatának megfelelni, a hajdan virágzó iskolát igen kevés idegen tanuló látogatta 5) és végre nem maradt egyéb hátra mint a nevezett tanítót rábírni, hogy állómását a geczeli lelkészséggel cserélje fel, mi 1725-ben meg is történt. 2) (Sexti Schmal. 134. 1.) Szolcovi Jakab lelkészsége alatt Müller Gáspár (1725—1727-ig) és Gotthard György (1726—1737-ig) tanító minden igyekezete Zacharides János és Lehotzki Mátyás segédtanítók (colgae) hanyagságán és ügyetlenségén hajótörést szenvedett (Sexti Schmal. 206.1,), de miután a nevezett lelkész és szigorúan lépett fel és néhány izgága deákot kizárt az iskolából (Sexti Schmal, 209. 1.) és a városi tanács maga is 1734. Julius hó 4-én Dobsinán J) De azért a világért sem kell gondolni, hogy az iskola megszűnt, az egyházlátogató superintendens 1713. október 24-én két nős deákot és 1720. február 27-én több rhetort, syntaxistát és donatistát is talált benne. (Antoni Ambrozi 10—11. és 40—41. 1.) 2) Ez is fényesen bizonyítja, hogy mennyire őrködött az esperesség ez idétt is az iskolák felett; a rossz tanitó még jó falusi lelkész lehetett.
