Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IX. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség küzdelme 1711-1741.
140 Mikulilc József. ban ült össze) 1719 november 10-én Köviből Czékus Mártont küldte követül, kinek úti és egyéb költségei fedezésére általános gyűjtést rendelt el, miután az 1681 ós 1687 évi állapotot kinyomorta és annak alapján külön utasítást (új sérelmi lajstromot) dolgozott ki. Ezen követség ismét sok pénzbe (285 forintba) került ós jóllehet az 1722 julius 15-én Nagy-Szlaboson előterjesztett jelentós szerint is „ezen pénz nem lett hiába kidobva," jóllehet a kiküldött az egyház ügyét körömszakadtáig védte a magas bizottság előtt és jóllehet Lányi Pál az egyházak sérelmeit az 1722 évi pozsonyi országgyűlésre is fölvitte : ezen sérelmek orvoslása elmaradt ós az esperességre a legszomorúbb jövő várt (Sexti Schmal. 96—98, 101—102 1.). A superintendens 1720-ban ismét egyházlátogatással volt elfoglalva, mely évben Ochtinát, Nagy-Szlabost, Restért, Geczelt, Alsó-Sajót, 01áhpataUát,Dobsinát.Felső-Sajót, Kobelárt, Rozlosnát, Kövit, Ribniket, Budikfalvát, Pádárt, Derencsényt, Kietót, Baradnát, Ratkót, Bisztrót, Csetneket, 1721-ben pedig SzirmaBesenyőt ós Arnóthot járta végig, míg Gömör, Göinör-Panyít és Kuntaplocza ez alkalommal vizsgálatlanúl maradt (Antoni Ambrozi 33—59 1 ). Roppant előnyül szolgált, hogy a vallás ügye a megye világi urait is érdekelte, mert csak annak köszönhető, hogy a jogfosztás gátra talált, az üldözés nagyobb mérveket nem ölthetett ós a jezsuiták törekvései meghiúsultak. Gömör vármegyének ennélfogva aránylag véve még kevés oka volt panaszkodni; iskolái édeskeveset törődtök a rendelettel, mely a magasabb tárgyak előadásáttiltotta, Sajó-Gömörön, Dobsinán, Csetneken ós más helyeken bizony a legmagasabb — egyetemi — tárgyakat is tanították; a róm. kath. egyházlátogatást a protestáns nép erőszakkal is meg tudta akadályozni ós a rozsnyói ev. lakosság vasárnaponként, minden tilalom dacára Berzótére sereglett, hogy ott 1715-ig Platani Sámuel ós Rey Márton, ezentúl pedig 1737 március 4-ig csupán Rey Márton ajkáról az isten igéjét hallgassa (Sexti Schmal. 991.). Az 1724 junius 13-án Rozlosnán tartott esperességi gyűlés Krman és Schwartz superintendensek átiratait, melyekben a pietismus üldözéséről volt szó, egyszerűen tudomásul vette, míg 1724 junius 17-ón Restóren határozatba ment, hogy a lelkész ós tanító hiványa az esperesség által irandó, illetőleg megerősítendő és pedig nem csak azért, mert ez más esperességben is így volt, hanem azért is, hogy valamely egyház méltatlant ne válaszszon (Sexti Schmal. 121 -122, 125 1.). 1725-ben (február 7-ón Nagy-Szlaboson holLeporini András oláhpataki lelkész választatott esperesnek) az esperesség már csak 23 tagot számlált (Sexti Schmal. 128—129 1.). Midőn 1727-ben a róm. kath. diakón ismét ev. egyházaink látogatására készült, az esperesség szent György napján
