Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VIII. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség II. Rákóczy Ferencz felkelése alatt új alapon megalakúl és virágzásnak indúl. 1703-1711-ig.
A gömöri ág. liitv. evang. esperesség története. 115 elnyomott egyházak visszaállítását szorgalmazta. „A felsővadászi Rákóczy Ferencz fejedelem, szókesi gróf Bercsényi Miklós ós más előkelők által az idegen (értsd német) nemzet ellen kezdett háborút" esperességünk is bizonyos el nem titkolt örömmel vette tudomásul ós miután jogait szóbelileg biztosították 1) rögtön azon fáradozott, hogy a „páterek" 16 évi jármát lerázza és az elfoglalt egyházakat visszaállítsa. Utóbbihoz még 1703 szeptember havában fogott és a páterek ellenmondásával nem törődve Süvetére a Veszverésről elűzött ifj. Bodovini Andrást, Chisnóra a Betlórből elűzött Fabriczi Mátyást, Rőczóre az Oláhpatakáról elűzött Sexti Andrást 2) Jolsvára, a csetneki tanítót Sartori Illést, Hosszúrétre a csetneki deákot Fabiani Jánost, Rákosra a restéri tanítót Machner Mártont, Vizesrétre az ochtinai tanítót Pileatoris Andrást és Rozsnyóra Pelsőczy Mártont jelölte ki lelkésznek, kik egyelőre magánlakban kezdték meg hivatalukat, miután a templomok még nagy részt a „páterek" kezében voltak. A rozsnyói és jolsvai jezsuiták erre Rákóczyhoz, Bercsényihez futottak, kiktől tiltó határozatot is hoztak 3) a megyéhez, melyet az alispán az esperessel közölt is, de azt nyerte válaszul, hogy az esperesség eddigelé egy templomot sem foglalt vissza, nem is izgat az elfoglalásra, de ha a helyéből kizavart lelkészt hívei visszahívják, ez a meghívásnak eleget tenni ós hivatalos működését megkezdeni jogosítva van, sőt köteles is (Szentkereszti 234—235). Az 1704 március 27-ón Csetneken tartott gyűlésen már 31 lelkészt találunk; ugyanakkor Kajali Pál és Mártonfy Izráel, ez csábrági várkapitány, amaz több megyék kapitánya a nógrádi és kishonti esperesség nevében egyesülésre és superintendens választásra szólították fel esperességünket, mely ügyben Zabeler Jakab bártfai superintendenstől is újból buzdító levél érkezett (Szentkereszti 237—239) Miután több e részben meghallgatott jolsvai, csetneki, dobsinai és sajóvölgyi világi ember a dolgot nem ellenezte, sőt ellenkezőleg felkarolta : a választás elrendeltetett, arra határnap is tüzetett és egyúttal kimondatott, hogy e választásnál a világi elem (a hívek képviselője) is szavazattal fog bírni. 4) Az 1704 április 3-án ') Ki volt a fejedelemnél ? és mikor történt, hogy a fejedelem szóbelileg vallásszabadságot biztosított az esperességnek ? Nem tudom ; a vonatkozó jegyzőkönyv (Szentkereszti 234 1.) is csak ennyit mond. *) Sexti András helyét csakhamar a szlabosi tanitó Leporis András foglalta el. *) Hol és mikor eszközölték ki a jezsuiták ezen parancsot ? erre nézve sem tartalmaz a jegyzőkönyv semmit, tény azonban, hogy mindez még 1703-ban (a jegyzőkönyv egy helyen szeptember havát említi) történt. *) Kishont semmiféle hajlamot nem mutatott ugyan az egyesüléshez, de Kajali Pál megígérte, hogy a választásban részt fog venni (Szentkereszti 7*
