Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VII. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség a lét és nem lét között. 1682-1703.
104 Alikulik József. C) Az esperesség szervezete, hitvallása,, igazgatása, közjogi állása. A megpróbáltatás fáján szép gyümölcs terem és tűzben tisztul az arany. Esperességünk kiállotta a vészt és tanulságot merített belőle. Hova-tovább békésebb szellemnek és helyesebb felfogásnak engedett tért. Mintha a „brézói lelkész" 1596-ban írt levelét csak most kapta ós szívlelte volna meg: lemondott az uralkodási vágyról és megszűnt „bástyákkal körülvett rend" lenni, mely szerzetesi engedelmességet kiván tagjaitól és „átokkal" sújtja azokat, akik meg nem tartják, mit számukra nagy büszkén előírt. Hovatovább kevésbbé ragaszkodott kiváltságához, mely szerint a hitmagyarázás joga kizárólag őt illeti ós mindinkább elejtette azt a nézetét, hogy csupán az ág. hitvallásban van üdvösség és más hitvallással is jobban jobban fért meg. Látta, hogy ezer bajba sodorta a megvetés ós gyűlölet, melyet a róm. kath. és helvét hit iránt tanúsított ós ezentúl békésebb lett. így pl. 1689 május 10-ón Csetneken ugyancsak rátámadt Krizsán Márton veszverósi lelkészre, a miért a barátokat parázna embereknek nevezte („monachos moechos apellitando", Szentkereszti 44 1.). Látta, hogy az erőszak, a világi hatalom kétélű fegyver, mely nem ritkán azt sebzi meg, aki vele más ellen tör és ezentúl nem a világi hatalmat és a nyers erőt, hanem a tanítást kezdte fegyverének tekinteni; látta, hogy nem a lelkész, hanem a hívek többsége tartja fenn az egyházat és nehezen bár, de mégis csak eltűrte, hogy a világi ember is beleszólhasson az egyház ügyeibe. Az esperességi gyűlés nevezetes átalakulás felé haladt. Míg a korszak elején csupán és kizárólag a lelkész bírt székkel és szavazattal, addig a 18-ik század beköszöntésekor már a világi ember tanácsát is gyakran kérték ki, pl. az 1700 évi egyházlátogatás már a világiak kívánságára rendeltetett el, sőt megtörtént, hogy egyes jelesebb tanítók is, egyelőre szavazatjog nélkül, a tanácskozmányokban részt vettek. Említésre méltó e helyütt az is, hogy az esperes fontosabb ügyek tárgyalásához rendszerint a megye vagy legalább néhány befolyásos egyén beleegyezését kérte; az egyház tehát megszűnt állam lenni az államban és az esperesi hatalom alkotmányos mederbe szorúlt, miután a régi hiarchikus iránytól mindinkább eltért. A 17-ik század végén már nagy szerepet játszik az egyházfi ós a pártfogó az egyes egyházakban, egy egy tekintélyes világi férfiú pedig az esperességben. Az egyházfi eredetileg a „helybeli lelkész" szolgája volt, később az egyházi és papi jövedelmek kezelője és e korszakban már a hívek képviselőjének tekintették. így pl. 1694 június 10 ón Csetneken a tanítók ós lelkészek magaviseletéről
