Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VII. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség a lét és nem lét között. 1682-1703.
100 Alikulik József. a hárskúti számára Keviczki Mátyás tainásii lelkész, a hetiéri számára Fabriczi Mátyás elűzött lelkész, az oláhpataki számára Blaho János elűzött lelkész és a kúntaploczai egyház számára Bahil Lőrinc ráhói tanító 1) jelöltetett ki, az esperes Regius Jakab akkor már „rozsnyói magyar lelkésznek" írta magát (Szentkereszti 19—20 1.). Leteney Márton eljárt tisztében ós 1683 március 9-én Jolsván megalakúlt az esperesség, mikor is Regius Jakab esperes, Bubenki András ochtinai lelkész ós Szentkereszti János jolsvai lelkész alesperesek körűi sorakozva ós három asztal mellett tanácskozva összesen 29 tagot számlált. Dobsina városa akkor lelkész nélkül volt, a sumjácziak pedig kijelentették, hogy mindnyájan visszatértek a régi — görög — hithez, abban meg is maradnak és ez okból „Bajtko" (pópa vagy plébános neve ?) mellett tartanak; de az esperesség arról tudni sem akart. „Mivel Magyarországon minden lutheránus templom visszaállítandó, a sutnjáczi pedig lutheránus volt, ennélfogva Bajtkónak „a tévelygő szellemnek" (spiritus erroneus) kivetését ós egyházának Leteney Márton úr közbenjárásával való visszafoglalását elhatározták. A visszafoglalás meg is történt, mert már 1684 julius 11-én Rozsnyón „gyakori részegsége ós botrányos élete miatt" egy aranynyal bűntették — Kalinki János sumjáczi lelkészt 2) (Szentkereszti 24 25 1.). Regius Jakab és Fabriczius Mátyás 1683 március 9-én Jolsváról a fejedelemhez küldettek, hogy a tized visszaállítását kérelmezzék, mely követségre a fejedelem 1683 március 19-ón Lőcsén kelt leiratában a Rozsnyón, Dobsinán, Csetneken, Jolsván, Pelsőczön, Betléren, A.-Sajón, Oláhpatakán, Geczelen, Restéren, Ochtinán, Polomkán, Berzétón és Helpán a lutheránusoktól „jog és törvény ellenére" erőszakosan elszedett papi jövedelmeket is visszaadatta. Megjegyzendő, hogy a dobsinai tizedet még 1683 március 9-én Lőcsén kelt levelével állította vissza a fejedelem ós így nem csuda, ha aztán (1683 május 7-ón Rozsnyón) a dobsinai egyház (úgy mint a csetneki) az esperes fáradozását külön jutalmazni vonakodott (Szentkereszti 25 l.). 3) De az öröm nem sokáig tartott, Thökölyi Imre szerencsecsillaga letűnt, mire Fischer Mihály kassai kamaraigazgató ') Bahil Lőrinc még a beiktatás elölt ribniki lelkésznek választatott meg. 2) Ezen egy adat elég annak beigazolására, hogy az üldözést, melyet apáink szenvedtek, az uralkodásra törekvő esperesség idézte elő. Mily joggal kényszerítette a sumjáciakat, hogy szeretett papjokat elbocsássák, hitöket elvessék? Csak azon joggal, amellyel Regius Jakab Rozsnyóról elűzetett. És ezen kényszer eredménytelen maradt, a garamvölgyi egyházak — ma is görög katholikusok. 8) A dobsinaiak t. i. elébb és külön voltak a fejedelemnél, nem várták be, míg az esperesség intézkedett.
