Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VII. Fejezet

- 81 — a vallási gyűlölködés folyt és viszály dult, és szedte itt és másutt áldozatait, azokban a sötét időkben, amelyekben a vakbuzgalom és türelmetlenség üldözőbe vette lelkiismereti szabadságához ragaszkodó embertársát és űzte, üldözte gyakran emberi érzésből kivetkőzve ; mennyi köny, mennyi szenvedés, mennyi vér jelölte a vész angyalának útját. Ezt a sötét szellemet elűzte hazánkban is hosszú időre, — és bizom az emberiségben — örökre a szeretet szelleme, amely az 1791. évi XXVI. törvénycikk felett lebegett. Ha rágondolunk a nemeslelkű fejedelemre, ki e törvény alkotásánál oly hathatósan közreműködött, ha rágondolunk azokra az elődökre, kik e mű létrehozásában annyi törvényességgel, annyi türelemmel fáradának, lehetetlen, hogy elismerés, köszönet és hála érzetétől ne dobbanjon meg szivünk. Tegyük le emlékükre ezen érzelmeink koszorúját e testvéries, együttes gyűlésünkben is ! — Tegyük le első sorban a békeközvetítő, a felvilágosult szellemű, alkotmányos II. Lipót királyunk emlékére. — Tegyük le a testvér evang. egyházak javának és jövőjének azon buzgó bajnokai emlékére, kik között gróf Teleki József és Balogh Péter vezérkedése mellett a Vayak, Rádayak s a két Domokos, Prónayak, Podmaniczkyak az első sorokban harcolának. Tegyük le azon katholikus férfiak emlékére, kik jogaink védelmében hü szövetségeseink valának és tegyük le azon prímás emlékére is, ki a törvény létrejötte után emelő példát mutatva utódainak, a béke és szeretet igéit hirdeté! Emléküket igaz dicsőség környezi, érdemeik magasztalására méltán nyílik a hálás utódok ajka!" Még egyszer báró Vay Miklós szólott. Azután téti Karsay Sándor püspök, az együttes gyűlés egyházi elnöke, mint egykor Áron felemelte mindkét kezét s a Seregek Ura Istene nevében megáldotta az Urnák 90 éves agg szolgáját, ki még mindig hadakozik O érette. Utoljára hagytuk annak az ünnepnek leírását, melyet a magyarhoni e. e. e. gyámintézet az 1790—91. évi XXVI. t.-c. emlékére 1891 augusztus 22-én JLőcse városában tartott. Ez volt a legbelterjesebb. Közegyházunknak ily ünnepélye még nem volt soh

a! Mert nem volt cél, mely ily egyetemes rokonszenvet ébresztett volna, nem volt intézet, mely közegyházunk közönségének egyetemét összegyüjthette volna. A központi bizottság tagjai már augusztus 21-én a külföldi turisták találkozóhelyén Poprádon, a hires „Husz-park"-ban találkoztak a német Gusztáv Adolf-egylet képviselőivel : dr. Fricke G. Adolf és dr. Pank szuperintendenssel és családjaikkal. A tiszai egyházkerület is az nap itt tartotta évi közgyűlését. Innen délután kelt a nagy társaság útra s útját Iglónak vette a csodaszép Hernád völgyének, honnan a közelben kimagasló Tátrahegy havas csúcsaira még egyszer bámulattal tekintettünk vissza. Iglón nagyúri fogatok sokasága várt ránk, melyeken kényelmesen elhelyezkedve hosszú kocsisorban vonultunk Lőcse felé, — melynek kapuit — mikor a magyarhoni e. e. e. gyámintézet odaérkezve kinyitották, Lőcse város lakosainak szive is kitágult, oly bensőségteljes szeretettel fogadta a messzetávolból érkezett vendégeket. Ott volt egész Lőcse városa, ünnepi díszben, az egyház és a város vezérférfiaival ; ott volt Bognár Endre: Az ev. gyámintézet második huszonöt-éve. 6 \