Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VII. Fejezet

— 77 — töivényei szerint új köztörvénnyel kell megerősíteni". A király akarata e tekintetben a nemzet akaratával találkozók. A megyék odautasították követeiket, hogy az evangélikusok sérelmei az országgyűlésen teljes megelégedésükre intéztessenek el. Érezte a nemzet többsége, hogy a nemzet és az evangélikus egyházak jogainak és alkotmányos szabadságának alapját épen a békekötések képezik. Az alaptörvénnyé vált XXVI. t.-c. megalkotása a régi formák megtartásával ment végbe. Az evang. és róm. kath. rendek mint szerződő felek különkülön tanácskoztak s törvényjavaslatokat készítettek, melyek előbb a tiszai, azután a dunai kerületek követeivel közöltettek. Innen a koronázó-hitlevél elkészítésével foglalkozó országos vegyes-bizottság elé kerültek Hosszas viták folytak itt a törvényjavaslatok felett. Minden egyes kifejezésért küzdelem volt a róm. kath. papsággal és a vele tartott néhány követtel. A lényeges pontokra nézve egyességre nem tudván lépni, a szeptember 2-án tartott országos vegyes-gyülésből — főleg a király sürgetésére — az összes törvényjavaslatok a koronázó-hitlevéllel együtt oly kérelemmel terjesztettek fel, hogy azokból a linczi békekötésben nyert jogánál fogva egyenlítse ki a dolgot a békekötések értelmében a király. Ezzel a király oly joggal ruháztatott fel, mely a király és országgyűlés külön joga. Hasonló történt az 1606-iki alkudozások alkalmával is, midőn az alkudozó felek, megegyezés létre nem jötte után, az országgyűlésre bizták az ügyek eldöntését. — 1790 november 11-én a vár egyik termében a rendek közt megjelent a király s átadta a királyi előterjesztéseket. Azoknak 14-ik pontjához volt csatolva a vallásügyi felterjesztésre 1790 november 7-én kelt királyi válasz, illetőleg „kegyelmes királyi rendelet". Ezen királyi előterjesztések még az nap az országos vegyesbizottságban felolvastattak, s nagy örömöt keltettek a protestánsok soraiban, míg ellenben kedvetlenséget támasztottak a kath. főpapság soraiban. Az evangélikusok november 14-én feliratukban hálás köszönetet mondtak a kegyelmes válaszért. A felirat kezdő szavai : „Szentséges Császári Királyi és Apostoli Felség ! Igen kegyelmes Urunk ! Legháládatlanabbaknak kellene lennünk, ha azon kegyelmes királyi végzésért, melyet Felséged a róm. kath. és evang. Statusoknak, az egész ország közbevetett kérésével ajánlott alázatos könyörgéseken megindulván, ezen hónapnak 7-ik napján a vallás dolgában, az 1647. esztendőben költ 5-ik artikulusnak 4-ik cikkelyéhez alkalmazkodva kiadni méltóztatott, — örökös hálaadó köszönettel nem járulnánk Felséged eleibe". A felirat végső sorai pedig : „ ... oly könyveket hullatunk, amilyeneket csupán a nagy virtusoknak szemlélése és a jótéteményeknek belső érzése facsarhat ki, és amelyek következésképen nem hogy ezen víg és közönséges örömnek szentelt napot megundokíthatnák, sőt inkább annak legfőbb díszére és ékességére lehetnek ; oly könyveket, mondom, melyek, midőn ebből a tiszta kútfőből buzognak, a hízelkedésnek minden gyanúját elhárítják mirólunk és mint legigazabb tolmácsai az indulatoknak, a mi szavainknak legtöbb hitelt szerezhetnek, midőn itt dicső szine előtt Felséged\