Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VI. Fejezet

— 58 — elmosódó alakjai közül kidomborodnak, előtérbe lépnek egyes fényalakok : nagynevű világi férfiak, kik szóval, tettel bizonyságot téve az evangéliom üdvözítő hatalmáról, büszkén vallák magukat szentegyházunk híveinek ; kegyes pásztorok, kiknek jellemét a hit és tudomány, a hazafias és egyházias érzület nemes összhangja, országszerte tevé köztisztelet tárgyává.

1 Vajha megragadhatnám e képek egyikét, feltárva az unokák szemei előtt az apák buzdító példáit ! Vajha elvezethetném őket azon, az idő mohától borított falakhoz, azon még fennálló házakba, melyek e történeti tényeknek, ama nemes szellemek működésének színhelyei voltak, — bizonyára megelevenülne a holt kő, megszólalna a néma fal, hangoztatva az intést : „tartsd meg azt, ami nálad vagyon, hogy senki el ne vegye koronádat" (Ján. jel. 3

n). De ne lebbentsük fel a régmúlt idők fátyolát ! A legközelebb mult néhány évtized, a jelen is bizonyságot tesz itt arról, hogy a gyámintézet nemtője még mindig őrködik egyházunk felett. Ott e város közepén emelkedik egyházkerületi főtanodánk épülete, az egyházkerületi gyámintézetnek e főoltára. Erre rakja le évenként a szegény az ő fillérjét, a gazdag az ő fényes adományát. Százezrekre rúg az összeg,

2 mellyel az evangélmi áldozatkészség, 35 esztendő óta egyházkerületünknek e szellemi kincstárát gyarapítja. Ott e város szélén egy más tiszteletet parancsoló épület, a népnevelés temploma, melynek fundamentuma az áldozatkész evangélmi egyháziasság élő köveiből épült.

3 Itt e városban ringatták a gyámintézet bölcsőjét, midőn három évtizeddel ezelőtt néhány lelkes férfiú kezdeményezése folytán az egyházkerületi főtanoda kebelében

4 tényleg megalakult azon dicső intézet, melynek üdvös eszméje hazai egyházunk egyéb részeiben csak évekkel utóbb lett valósággá. — Isten hozott ! Sopronban, gyámintézetünk főműhelyei egyikében! Isten hozott! a munka küszöbén, tiszteletreméltó képviselői egyházkerületünknek, kik egyházunk szent érdekei felett őrködni vagytok hivatva. Egyházkormányzati tanácskozmányunk méltóbb avatást alig nyerhetne annál, melyet a gyámintézet szelleme biztosít. Hisz a gyámintézet nemcsak az evangélmi hitélet ápolása s fejlesztése, de egyházunk szervezete, kormányzata, annak a külvilághoz viszonya tekintetében is felette üdvös szolgálatot teljesít. Ezt az igazságot szándékozom az ige világában 1 A sok országos hírű világiak, lelkészek és tanárok közül megemlítjük : Vittnyédy Istvánt, Szovics Kristófot, Lakner Kristófot, Deccard Kristófot, Haynóczy Dánielt, Ribini Jánost, Schwartner Mártont, Gamauf Teofilt, Kis Jánost, Petz Lipótot stb. a A dunántúli egyházkerület főtanodája — a főgimnázium s theol. intézet s az ezzel kapcsolatban levő tápintézet — fenntartásához járulnak a kerületi gyülekezetek 1853 óta, évenként 9-10.000 forinttal. 3 A tanítóképző-intézet épülete az azt környező kerttel együtt körülbelül 50.000 forintba került. Ez összeg önkéntes adományok utján fedeztetett. A külföldi „G. A.-egylet" adományai körülbelül 16.000 forintra rúgnak. Ez intézet fenntartásához az egyházkerületi gyülekezetek 3000 forinttal járulnak évenként. 4 Az 1857/8-iki tanévben a főtanodai tanári kar életbe léptette a gyámintézetet, mely a soproni gyülekezet kebelében is csakhamar megalakult.