Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

V. Fejezet

— 49 — kozó térképet s tegye azt nyilvánossá ; adjon ki ide vonatkozólag hiteles adatok nyomán egy „Emlékirat"-ot, melyben röviden összefoglalva, tárja fel közegyházunk szegényügyének mai helyzetét, községről-községre, egyes segélyre szoruló egyháztagokat sem hagyva el. Ezen hosszú időknek szóló nagyjelentőségű programmot, fájdalom, — mindidáig megvalósítani nem tudtuk. A felségfolyamodvány még az évben elkészült, a nm. m. kir. minisztériumnak be is adatott, sikere azonban nem lett neki a sok előjegyzés miatt, melyek a beadványunkat megelőzték. Ugy jártunk a tervbe vett sorsjátékkal is. Reményünk csakhamar füstbe ment, csak egy meghiúsult illúzióval lettünk gazdagabbak ; mert a Bazilika és Vöröskereszt-, egylet ezt is előre több időre lefoglalta. — A missiói pontok érdekében maga az elnök, Zelenka Pál tette meg a kellő lépéseket. — 1889 május 21-én arra határozta el magát, hogy egy körútat tesz az országban. Nem is egy félév alatt bejárta majd az egész országot Tárgyalt mindenütt az illető vezérférfiakkal. Mégis a fárasztó nagy munka után arra az eredményre jutott, hogy a jóindulat mindenütt megvan az emberekben, de mi a fő, abban van nagy hiány. Nincs elegendő pénzünk, reménység sincsen rá egyhamar.

1 Időközben az 1887 május 13-án elhunyt Jakobey József főpénztáros özvegye Dedinszky Ida asszony beadta a gyámintézet elnökségének kérvényét, melyben hivatkozással férjének bokros érdemeire, úgyszinte saját nyomott anyagi viszonyaira, a gyámintézettől segélyt kér, — úgy maga, mint árván maradt gyermekei számára. A gyámintézet csak nagylelkűségének adta tanújelét, mikor az özvegynek egyszersmindenkorra 500 forintot megszavazott. Tudvalevő dolog, hogy nemcsak egy ország lakosai, szüntelenül hajtatva a nagy pénzszomjtól, mit ide haza kielégíteni egyelőre nem birnak, — nem tekintve a nagy és veszélyes út fáradalmait, — itt hagyják szülőföldjüket, hazájukat, apjukat, anyjukat, testvéreiket, rokonaikat és idegen világrészekbe, a legtöbben Amerikába vándorolnak, ahonnan a visszatérés lehetősége mindig mindenkire nézve kétséges. — Azelőtt is sarkalta az embereket ez az ösztön, de ritkábban az ide haza elolthatlan kincsszomj, inkább dúló háborúk, vagy egyes vidékek túlnépesedése volt az ok, hogy az emberek egyik vidékről a másikra vándoroltak. így keletkezett Békésmegyében Orosháza, Aradmegyében Ujfazekasvarsánd, hogy a túlnépes Dunántúl kicsinyelvén a keretet, rajt bocsátott ki magától, emberektől gyérebben lakott vidékekre. Igy népesítették be a múlt század ötvenes éveinek elején a Dráva és Száva mentét, különösen Pozsega vármegyében, hol a többek közt Antunovác és Hrasztovác fekszik. Antunovác, mint gyülekezet, a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerületnek köszöni létezését. Legalább gyülekezetté alakulásának nehézségein ez segítette keresztül. Most is annak segítségével tengeti gondteljes életét. Miértis hálából a hozzá legközelebb eső somogyi esperesség útján egyházilag a dunántúli ágost. hitv. evang. egyházkerülethez csatlakozott, mint annak egyik 1 Lásd „Gyámintézet" 14. évfolyam, 3. 1889. Bognár Endre: Az ev. gyámintézet második huszonöt-éve. 4