Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

IV. Fejezet

— 46 — Utóbbi időben, dacára, hogy előrehaladott korára való tekintetből lemondott úgy a főesperesi, mint a lelkészi hivatalról s Beszterczebányára gyermekei körébe nyugalomba vonult : a nyugalmat nem úgy értelmezi, mint sokan ő előtte. Az az igazi nyugalom reá nézve, ha időnkint egyik munkát a másikkal válthatja fel. Még mindig friss és üde a lelke is, a teste is. Ifjúkori hévvel és buzgalommal dolgozik, dolgozik a „Gyámintézet" számára is, elmerengvén a múlton, hogy a szorgalmas méhe módjára virágról virágra szállva gyűjtse az édes mézet mások számára. Gambetta azt mondotta : „C' est la grande formule moderne: Du travail, toujours du travail, et encore du travail". Azaz, az újkor nagy jelszava : Munka, mindig a munka, ismét csak a munka ! Idősb Sztehló János még mindig ezt a nagy jelszót követi. Addig lesz boldog, mig dolgozni tud. Dianiska Andor volt egyetemi tanár a zágrábi horvát egyetemen, utóbb a hires Lőcse városának a papja. Azé a Lőcséé, mely nemcsak „fehér aszszony"-áról ismeretes, de arról is, hogy Luther tanainak terjesztésében és megvédelmezésében a Szepesség klasszikus földjén a legtöbbet tett, különösen, mikor a kassai merénylet után a protestántizmus nagy ellensége magát Lőcse városára egész erejével rávetette, hogy polipkarjaival a protestántizmust, ha lehet, megfojtsa Lőcsén és annak vidékén. Dianiskának nem volt oka sohasem, komor ráncokba szedni magiszteri arcát, oly nagy eredménnyel dolgozott, nemcsak a gyámintézet terén a tiszai egyházkerületben, hanem külföldön, a Gusztáv Adolf-egyletnél, ama nagy, mind az öt világrészre kiterjedő világszövetkezetnél, annak előkelő köreiben hazai evangélikus egyházunk „szegény-ügye" javára. De tán még ennél is többet tett Lőcse város falain belül, az evangélikus lakosság közt, kiket oly nagy mértékben megtudott nyerni, nemcsak a gazdag Hermann Gusztávokat, az evangyéliomnak, a nemzeti kulturának, hogy sok vagyont bocsátottak az egyház rendelkezésére Dianiska buzdítására. Szentiványi Árpád a nemeslelkü és bölcs férfiút Brósz Jónathánt, a nagynevű Berzeviczy Egyed utódját váltotta fel az elnöki széken a tiszai egyházkerületi gyámintézetben. Szentiványi Árpád a Szentiványi nemzetségnek abból az ágából való, mely Liptóban és Gömörben rég idők óta egyik disze a hazai protestántizmusnak. Ott élt, és a család hagyományait hiven őrizte, azokhoz szívósan ragaszkodott : idősb Márton, Liptóvárinegye főispánja és a dunáninneni egyházkerület nagyérdemű felügyelője, a békéstermészetü Geduly püspök mellett, ki első mutatott példát az adakozásra a gyámintézeti Lapra. Ott volt József, a magyar Nábób, ki a világhírű csodaszép tengerszemnek : a magasan fekvő csorbái tónak a Kárpát-hegységben, a jéghideg Kralova szomszédságában büszke ura volt. Ott volt Miklós, ki a sajógömörieknek polgári iskolát épített saját költségén, s annak jövőjéről is bőkezűen gondoskodott. Péchy Tamás után, ki miniszter is volt, és egyidőben a képviselőház elnöke, Szentiványi Árpádot választották meg egyházkerületi felügyelőnek a tiszai evangélikus egyházkerületben, amikor is gyámintézeti elnöki székét