Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

IV. Fejezet

— 44 — véleményt terjesztett be s már ekkor alapos, bölcs judiciumáról győzte meg a gyámintézet közgyűlését. Azóta minden kényesebb ügynek ő a referense, nemcsak a központi bizottságban és a közgyűlésen, de magán az egyetemen is, mikor a gyámintézet ügyei napirendre kerülnek. Dr. Kéler „juris prudens", „integer vitae, scelerisque purus". Mikor helyét a dunáninneni gyámintézetnél elfoglalta, 1000 korona alapítványt tett, mit évről-évre nagyobb adományokkal óhajt szaporítani, hogy idővel nagy összeg nőjjön belőle. Az alapítvány célját is csak később fogja az általa kiállítandó alapító-levélben kitűzni. — Buzgó, önzetlen, áldozatra kész férfiú. A dunántúli gyámintézet vezérei : A már aposztrofált Oyurátz Ferenc, Rupprecht Lajos, Ihász Lajos, Löw Fülöp, dr. Berzsenyi Jenő. Vircsologi Rupprecht Lajos 1884-től 1889-ig szolgálta a gyám intézetet, időközben országgyűlési képviselő is volt, ki a takarékosság polgári erényét szépen össze tudta egyeztetni a jótékonyság gyakorlásával. — Neje : Káldy Teréz révén rokonságban állott a Káldy, Zámory, Perregi és Chernel családokkal. — Volt eset, mikor nem vehetett részt a magyarhoni e. e. e. gyámintézet közgyűlésén, akkor az útiköltségre szánt összeget beküldte a gyámintézet pénztárába szabadrendelkezésre. Kár, hogy két, közszeretetnek és közbecsülésnek örvendő fia közül, dacára, hogy az egyik egyházkerületi világi aljegyző és kipróbált jeles egyházmegyei felügyelő is volt a vasi közép egyházmegyében, — a másik pedig a répczemelléki tanító-egyesületnek páratlan, jólelkű világi elnöke, — utóbi időben ritkábban vesznek részt az egyházkerületi közgyűléseken, ami — és ez minden világi urunkra nézve áll — nagy veszteség egyházi életünkben, már csak azért is, mert kötelességmulasztás által másoknak épen nem adunk jó példát. — Ha pedig valamikor és valaha szükség volt rá, hogy uraink jó példával járjanak elő, most vagyon az az égető idő. Ihász Lajossal majd a gyámintézet élén, Rupprecht halála után (f 1889 julius 14-én), majd meg a dunántúli egyházkerület felügyelői székében találkozunk. Utóbbit a diadalmas királyok és császárok kitüntető kegyével dicsekedhető Radó meghidegült kezéből vette át. — Ihász Lajosnak az emlékezet géniusza gyújt világot. Nemcsak ! A legszebb emlék, mit maga készített magának, azzal a nagy örökséggel, mivel a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerületet holta után megajándékozta. Ha epitaphiumot keresnénk számára, a legszebb az lenne, ha oda irjuk neve elé azt az egyetlen szót, mit a római köztársaság utolsó nagy vezérének, Pompeiusnak szabadosa, Philippos kormos fával arra a kőre irt, mellyel ura megcsonkított, megégetett testének Afrika forró homokjába eltemetett porrészeit eltakarta. És e szó : „Magnus". Utána a felügyelői székben Véssey Sándor, az egyházkerületi gyámintézet világi elnöki székében pedig dr. Berzsenyi Jenő következett. Festetich György, a hires keszthelyi „Georgikon" megalapítója, Berzsenyi Dánielről egykor azt mondotta : „Berzsenyi Dániel Somogy Kazinczyja". —