Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
IV. Fejezet
— 42 — Isten nektek adott. — Nem sokat kérünk, csak ami lehull a jólét asztaláról ! ! ! Ezt a már magában fárasztó nagy munkát utóbbi időben egy másik még nehezebb munkával egészítette ki. Torzsán Konfirmándus-Otthon-1 emelt a hajléktalan gyermekeknek, kik a nagy Alföldön le egészen Belgrádig majd alig tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között, mint egykor a nagy Ninivében az a „tizenkétszer tízezernél is több ember" (Jón. 4 n). Úgy látszik, a nagy Francke lelke él benne. Az, akiben Francke mindenek felett bizott, az tegye az ő munkáját is szerencséssé ! ! Földváry Mihály Pestvármegye alispánja. A Földváry-család több jeles fiút adott a hazának. Ilyen volt Gábor, szinte Pestvármegye híres alispánja, ki Fáy Andrással és Kulcsárral szövetkezve sok szép nemes eszme életbeléptetésével megtermékenyítette az emberi sziveket. A pesti „Nemzeti Színház" is neki köszönte létrejöttét. Ilyen Péteriben a jószivü dr. Földváry Elemér, ki bőkezű adakozásairól ismeretes, jelenben a pestmegyei gyámintézet lelkes vezére, a hires Osztroluczkyak sógora, Gézának és Miklósnak, kik főispáni méltóságot viselnek, Trencsénben és Zólyomvármegyében sok javaik vannak. Radvánszky János báró 1895 szeptember 14-én került a bányakerületi gyámintézet élére, a zólyomi esperességi gyámintézet elnöki székéről. Mindössze négy évig működhetett, mert 1899 március 27-én utolérte váratlanul a halál, 45 éves korában. Végtelen gyöngéd, szerető édes apa volt. A páratlan szülői szeretet gyakorlása közben lepte meg a halál is. Ugyanis legkisebb fia kanyaró-betegségbe esett falusi birtokán, és hogy őt megmentse, sietve vitte a kis beteg fiút ölében, utazóbundájába jól betakarva, Budapestre, mint egykor József és Mária a gyermek-Jézust Egyiptomba. A kis fiú a gondos ápolás következtében meg is gyógyult, de az édes apa útközben megkapván fia betegségét, csakhamar e bajába belehalt. Most is látom méltóságteljes arcát, mit átlátszó pír öntött cl, és hallom beszédes ajkáról a szép igét, mellyel a pozsonyi gyűlésen bemutatkozott : „Szerencsésnek érzem magamat, lwgy egyházamat e téren is szolgálhatom". Azt hiszem, gyermekeiben nemcsak a jó édesapa felejthetetlen emléke él, dc él az apák hűsége is, kik inkább hajtották fejüket a hóhér bárdja alá, mintsem hogy az igazságot megtagadták volna. Báró Radvánszky Jánost a bányakerületi gyámintézet világi elnöki székén rokona : dr. Radvánszky György volt országgyűlési képviselő, cs. és kir. kamarás váltotta fel, szép jövőt igérő, biztató reménységgel. Még annyiszor ülne is össze a gyámintézet a bányai egyházkerületben gyűlésre, nincs eset, hogy világi elnöke ne hozna áldozatot a gyámintézet oltárára. — Nem is volna igazán Radvánszky, ereiben idegen vér folyna, ha apái hitét áldozatok árával is nem erősítené. Az eperjesi gyászos nap emléke, mely a kaján-kor irigységeit, de egyúttal a mártírok neveivel azoknak érdemeit is eszünkbe juttatja, bizonyára ott él, mint minden Radvánszky szivében, lelkében, az övében is, hogy intve tanítsa őket megbecsülni és szeretni az evangyéliomot, melyért az apák vagyonukat és élteket áldozák.