Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
IV. Fejezet
IV. FEJEZET. (A magyarhoni e. e. e. gyámintézet vezérférfiai Zelenka és báró Radvánszky Bélán kivül : a központban, a bányai, a dunáninneni, a dunántúli és a tiszai egyházkerületben, a második 25-év alatt.) Mielőtt a gyámintézet történetében tovább haladnánk, megemlékezni tartozunk a gyámintézet vezérférfiairól, kiknek hősies elszántsága és kitartó munkássága nélkül alig volnánk ott az eredmény dolgában, amire egy félszázad után mával örömmel rámutathatunk. — Mindegyik a maga munkakörében azt a példát követte, mit e tekintetben a gyámintézet kezdő éveiben a vasi felső egyházmegye nagynevű felügyelője Hrabovszky Já no s mutatott. Ugyanis ő a gyámintézet érdekében minden ház ajtaján többször is bekopogtatott. Utóvégre hitsorsosai megsokalták Hrabovszky buzgólkodását, mit ő maga is észre vett s azt felelte a nyugtalankodók panaszaira : „Zsörtölődéstek mind hiábavaló. Azzal csak azt éritek el, hogy ezután két tarisznyával megyek hozzátok. Az egyiket elől, a másikat hátúi akasztom a nyakamba s az elsőbe a ti alamizsnátokat, a másikba a ti zugolódástokat rakom". Hrabovszky Jánosról azt is feljegyezte azon idők krónikása, hogy mikor az egyházkerületi gyűlésekre ment, családostul utazott, értvén alatta egyházmegyéje papjait. Ha Hrabovszky szellemes mondását követjük, akkor egyúttal ahhoz is alkalmazkodunk, mit legutóbb Kassán az ékesen szóló, lánglelkü Láng mondott költői lélek sugalta szép beszédében : „Nagyon jól tudom, hogy most, amidőn a jótékonyság annyi alakban fordul az emberek könyörületességéhez, minden egyleti munkásság sok nehézséggel jár. Jól tudom, hogy a buzgólkodóknak sok kisebbnagyobb bajjal kell megküzdeniök, hogy sokszor a legnagyobb jóakarat és önzetlen fáradozás félreismerésnek, vagy legalább is egy csomó jogosulatlan sértett hiúság berzenkedésének van kitéve. De ez ne riasszon vissza senkit. Sikert a legnemesebb munkában is csak az érhet el, kiben a nemes célért való lelkesedés oly nagy, hogy ezen végre is apró-cseprő kellemetlenségeken túl tudja magát tenni. Csakis a kezdet nehéz. — Aki egyszer belemelegedett a szeretet munkájába, az a kicsinyes perpatvarokon könnyen felül tud emelkedni. Sőt némi kisebb fajta bosszúságból csak még több kedvet merít a munkára. Amint a szép meleg nyári nap is csak akkor igazán élvezetes, ha közben egy kis felhőtornyosulás fenyeget, vagy épen egy futó záporocska fölfrissíti a levegőt. Akik a szeretet áldásos munkájában közreműködnek, erőt meríthetnek abból a nemes öntudatból, hogy hazájuknak és egyházuknak egyformán használnak".
