Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
II. Fejezet
— 37 — határozta, hogy elválnak egymástól s mindegyik külön-külön, más és más helyen tart gyűlést. — A Luther-társaság eszméjét 1883-ban, Luther születésének négyszázados megünneplésekor Tersztyánszky Ferenc vetette fel az ő Pozsonyban megjelenő akkori egyházi Lapjában. — Az általa felvetett eszme legelevenebb visszhangra lelt a dunántúli evang. egyházkerületben, úgyannyira, hogy nevezett egyházkerület nyomban a maga kebeléből egy három-tagú bizottságot küldött ki azzal a felhatalmazással, hogy készítsen ide vonatkozólag egy alapszabály-javaslatot és egy memorandumot. A bizottság tagjai voltak : Gyurátz Ferenc, Horváth Sámuel és Bognár Endre. Ugy az alapszabály javaslat, mint a memorandum Lovászpatonán lett nyélbe ütve s mindkettőt Karsay püspök terjesztette be és ajánlotta elfogadásra az egyetemes gyűlésnek. Az így elfogadott alapszabály-javaslat lett a Luther-Társaság első alapszabályáúl, mellyel a Luther-Társaság 1886 október 13-án Budapesten megalakult. Rá egy évre a Prot. Irodalmi Társaság is szervezkedett. — Míg a Luther-Társaság, mint neve is mutatja, inkább az evangélikus hívekre támaszkodik, addig a Prot. Irodalmi Társaság mindkét hazai protestáns egyházat magában egyesíti. Vajha sűrűbben és minél több dologban együttesen intézkednének ! Ugy a Luther-Társaságnak, mint a Prot. Irodalmi Társaságnak jelenben a nagy egyháztörténetiró, bányakerületi felügyelő, volt vallás- és közoktatásügyi államtitkár Zsilinszky Mihály az elnöke. A Prot. Irodalmi Társaságban kivülötte társelnökök: Antal Gábor dunántúli ref. püspök és gróf Tisza István. — Antal Gábornak erős érzéke van az „unió"-hoz, már családja összetételénél fogva. Mint főrendiházi tag, a főrendiházban a protestáns érdekek egyik bátor szószólója, hol a kényesebb vallási ügyekben felszólalásával csakhamar elárulja a sima diplomata ügyességét. — Gróf Tisza István a bölcs államférfiak egyike. Az 1909-dik évben a Prot. Irodalmi Társaság közgyűlésén ő tartott előadást, a protestántizmusról és az értelmi felvilágosodásról. Ezzel is igazolta, hogy a vezér, a világi egyháznagy, e téren is otthon van, itt is csak babér teremhet a számára. Munkánk keretébe bele tartozik, bele illeszthető, hogy felelevenítsük itt e helyen annak a férfiúnak emlékezetét is, kinek 1882-ben bekövetkezett halálával elszakadt újból egy szál, amely legerősebben, legérthetőbben fűzött minket az apák emlékéhez s elhunytán az árvák érzése fog el bennünket. — Ugyanis a szelidlelkü báró Prónay Gábor után az egyetemes felügyelői székben 1875-ben Zsedényi következett. Zsedényi, mint egyháztag, a puritán egyszerűség hive, mint képviselő az ország „Sparrmeistere", mint Mecaenas a magyarországi ágost. hív. evang tanítók legnagyobb jóltevője. Utóbbit azzal bizonyította be, hogy mind a négy egyházkerület tanítói számára 100.000 forint alapítványt tett. — Ő volt a legelső Mádayval együtt, ki a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület késmárki gyűlésén 1859 szeptember 27-én a pátens ellen határozott állást foglalt. Az akkori kormány őt ezért több évi börtönre Ítélte. A többi kerületek azután az ő példáját követték, minek eredménye az lett,
