Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

II. Fejezet

- 23 — méltóztattak. Midőn ezen tisztség elvállalására előlegesen fel lettem szólítva, darabolt időm és fogyatékos erőm érzetében kijelentettem, hogy nem vagyok azt hajlandó elfogadni. Ennek dacára felém fordult az egyház hivó szava, akaratom ellenére meg lettem választva. Ily körülmények közt nem volt más választásom, mint meghajolni és elfogadni a megválasztást, mert egyházam így rendelkezett. Elfogadtam, hogy legyen részem nekem is azon munkában, azon épület emelésében, melynek alapjait hitbuzgó elődeim már régen lerakták. Szorgalmasan hordták ők össze ezen épülethez a szükséges köveket, müvük sikerét még most is gyönyörrel szemlélhetik, mert nem a rideg halál csavarta ki kezeikből a kormányrudat, hanem hosszú évek munkássága után látva annak gyümölcsét, vonultak nyugalomba és engem abba a szerencsés helyzetbe juttattak, hogy élő elődöket dicsérhetek. Tisztelt Gyűlés ! Az épület alapjai le vannak ugyan rakva, anyag gyűjtetett hozzá, de azért mégis nagy feladatokat ruházott ránk elnökökre az egyház bizalma. Nekünk nemcsak az alapot kell megtartanunk, de nagy arányokban fejlesztenünk is kell azt, úgy hogy mire az épületet betetőzzük, képesek legyünk abba minden segélyre szorult egyházat befogadni. Nagy feladatokat tettünk, mi is magunk elé messze túl akarnók szárnyalni erőnket, lehet hogy célunkat elérjük. A remény él bennünk, hogy legalább részben valósíthatjuk meg terveinket. Az én reményeimet még külön is táplálja elnöktársam szakértő és buzgó munkássága. Azt mondjuk : „A pénz hatalom". Ezt ugyan részemről tagadom, mert csak a szellem feltétlen hatalmát ismerem el. De az bizonyos, hogy a pénz egy hatalmas eszköz, mely által nagy erőt lehet kifejteni, nagy célokat lehet elérni. Nekünk ez eszközre pedig égető szükségünk van. Elnöktársam előterjesztéséből látható lesz, mily erőtelenek vagyunk még. Mi minden volna még szükséges, hogy a szegény egyházaknak és szegény özvegyeknek ne csak alamizsnát, de valódi segélyt nyújthassunk. Ijesztőleg csekély a gyámintézetünk rendelkezése alatt álló vagyon, nem csak a kérelmezett, de az általánosan szükségesnek elismert segélyösszegekhez képest is. Különböző módozatokról kell tehát gondoskodnunk, hogy alaptőkéinket lehető rövid idő alatt naggyá növeljük. Az egyes hivek áldozatkészsége ebben természetesen mindig nagy tért fog elfoglalni. Most is folyó év január hava óta, mióta t. i. világi elnöki állásommal járó teendőket már teljesítem, szép példákra utalhatok." Azután megtette időközben végzett teendőiről a jelentést és 500 forint alapítványt tett a gyámintézetre. A közgyűlés nevében Sárkány Sámuel, az egyetemes egyház részéről báró Prónay Dezső, majd meg a nógrádi esperesség nevében Beniczky Gyula esperességi felügyelő üdvözölték a beiktatott új elnököt. Sárkány az ő üdvözlő beszédében kiemeli : „Lélekemelő látvány az mindenkor, midőn a nagyokat a kicsinyekhez, a hatalmasokat a gyöngékhez szeretettel lebocsátkozni szemlélhetjük". Báró Prónay utalva Radvánszky Béla