Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

II. Fejezet

— 18 — jubileumot a gyámintézetnek. Ily nagyalkotású fényes szellemek, nagyhírű és tekintélyű férfiak után most igénytelen név, szűk körre szorítkozó múlt nyer megbízást, megpróbálkozni e nagy feladattal, vezetni a jubilált gyámintézetet Nyitrán-Tolnán keresztül a jövőbe. — Ki ne tartaná ezt merész vállalkozásnak ? Növeli ezen jogos aggodalmat az ellenségeskedésig felhajtott torzsalkodás, hittestvérek között ezen faj és nyelvi különbséget különben nem ismerő egyházban ; — növeli azt a hazai közvéleménynek bizalmatlansága küzdő egyházunk szelleme és törekvései iránt; — növeli azt a külföldi hitrokonok kételye egyházunk evangyéliomszerü működésében, — növeli a kedvetlenség és elfásultság, amellyel már azok sorában is találkozunk, akiknek, mint Sión őreinek, éberségről, elevenségről, mint gátakon állóknak vésszel, viharral szembeszállni, tudásról kellene bizonyságot tenniök ; növeli azt végül a szegénység anyagiakra mutatva rejtegetett, ámde elrejteni nem tudott hitbeli és szeretetbeli szegénység, a közegyház közcéljainak diadalmas munkálásánál kivánt közérzékben, közérzetben, közszellemben kiáltó szegénység! S mégis . . . mert ismerem e gyámintézet múltját és jelenét; mert ismerem a tényezőket és a célt, mert ismerem a közegyház gazdag szegénységét, mert hallom, érzem és értem szive verését ; mert tudom, hogy nem egynek, hanem az összes tényezőknek közreműködése ad erőt a gyámintézetnél is, s ez az erő képezi közegyházunk erejét boldogulásra, fejlődésre ; mert hiszem, hogy Isten mérhetlen kegyelme gyűjti, fejleszti ezt az erőt a Szentlélek hatalma által : leküzdöm most ez aggodalmak mindannyiát s megtört térden, a jóra elszántnak fohászával vállalkozom e munka vezetésére. 24 év óta vagyok folyondár ez ifjú egyházfán. Az alapító egyháznagyok közül immár az utolsó kettő is itt hagyja a főhelyet. — Itt hagynak engem, egyetlent a központban azon korból mutatónak, összekötőkapocsúl, kiáltójel gyanánt ! Ám legyen tehát ! Azon az alapon, mely fundamentomui vettetett, abban a szellemben, amely feltámasztotta akkor s éltette eddig: — tovább fejleszteni e gyámintézetet, hogy az egyházébresztő, egyesítő, mentő és építő céljait egységes erővel munkálhassa sikeresen, ez lesz az én főtörekvésem. Azon eszményképnek megvalósulásán, amelynek alap-, és mellékvonásait úgy a monográfiában, mint közlönyünkben bemutattam, türelemmel, kitartással és teljes erővel közreműködni, ez lesz elhatározásom. Név adatott e gyámintézetnek. E név magában hordja jellegét, ismérvét. E név: ,,.Magyarhoni egyetemes evangyélmi egyházi gyámintézet". Intézet a neve. Kettős törvénye van. Az egyiket százados egyházunk jó szelleme irta a szivek táblájára, a középület homlokzatára : „Szeresd egyházadat, munkáld néped hitéletét, ahová te mégy, én is oda megyek, a te néped az én népem, Istened az én Istenem". A másikat a 25 éves tapasztalat alkalmazásával most állapítja meg törvényesen. E kettős törvény legyen közös törvényünk, amelyet tartsunk meg magunk s másokkal is tartassunk meg.