Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XVI. Fejezet

— 147 — újabb feladatok várakoznak az új században. Csak röviden akarom megemlíteni : azon kell lennünk, hogy Ausztriában a theologusok számát szaporítsuk, a fontos diakonissza-intézményt pártoljuk, kiváltképen a diasporában. Igen ám ! de az egyre növekvő feladatok újabb eszközök gyarapodását követelik. Sebaj ! az evangéliom azért isteni erő, hogy ahol él a szivekben, ott az arany és ezüst se maradjon el. Ennél még messzebbre vetem tekintetemet. A jövő század mindinkább be fogja bizonyítani, hogy a népek jövője a közlekedési eszközök jó felhasználásától függ, vagyis a tengereken döl el. Túl a tengereken, különösen Braziliában már is sok hitsorsosunk van, 300.000 németnél több nélkülözi ott a lelki gondozást, és így veszedelem fenyegeti őket, ha őket nem, bizonyára az ő gyermekeiket és unokáikat, hogy elveszítik apáik hitét. A modern közlekedés utai a G. A.-egyletet is arra tanítják, hogy más módokról is gondoskodjék ; s az isteni ujjmutatás előtt ő sem hunyhatja be szemeit. Útjelző karróit messzebbre kell levernie, segítő jobbját távolabb kell kinyújtani. De hát csak németekről van-e szó ? A G. A.-egyletnek mással nincsen dolga? Csudálatos ellentétet látok abban, hogy míg egrészről általános az a törekvés, hogy országokat összekapcsoljanak, népeket összeforrasszanak ; addig másrészről a fajok és nemek szerint való kiválás dolgában oly erős ösztöne van az egyes népfajoknak, nemzetiségeknek, aminőre a történet csak elvétve emlékszik. És e tény arra ösztönzi a G. A.-egyletet, hogy számot vetvén önmagával, állást foglaljon a nemzetiségekre való tekintetből. A G. A.-egylet, mint maga a lutheri reformáció, német földben fogamzott meg. És így németség és evangéliom szorosan eggyek. Mégis nem mind evangélikus, ki németnek vallja magát ; viszont sok evangélikus van, ki nem német. Ebből kifolyólag a G. A.-egylet legfőbb gondját a németség képezi, de e mellett nem fogja elhanyagolni a más nemzetbelieket sem, mert tudja, hogy ő mégis csak evangélikus intézmény. Tehát a német mellett segélyezni fogja az olasz, francia, magyar, szláv, cseh és a lengyelt is. Mert ugyanaz az evangéliom, mely a legnagyobb nemzeti erő titkát rejti méhében, egyúttal a legerősebb nemzetközi kötelék is. Még egy dolog nyomja a szivemet. És ez a különféle konfessziók, hitvallásokra vonatkozik. Az a körülmény, hogy a G. A.-egyletben lutheránusok és reformátusok testvéri szeretetben találkoznak, sokaknál immár sokszor képezte a botránkozás kövét. Ez hozta létre a „Lutheránus Gotteskasten "-t, ez tartott vissza nem egy egyháztagot a G. A. egylettől. De kérdem: mikor a lutheránus Königsberg a hozzá menekült református németalföldieknek és franciáknak helyet adott, váljon rosszat cselekedett-e akkor ezáltal ? Hibáztassuk-e érte utólagosan ? Hiszen Königsbergnek e segélynyújtása valódi nemes tett volt, prófétai szellemben felfogott és gyakorolt G. A.-egyleti működés. Vagy micsoda kárát látja az ember annak, ha jót gyakorol a máshitüekkel, avagy a jót ezektől elfogadja ? Amit Bismarck egyszer Kissingenben a német tanulóknak mondott, hogy „Uraim ! küzdjék le magukban a pártszakadást (itio in partes), mert ha összetartanak, akkor az ördögöt is kiverjük 10*