Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XVI. Fejezet

XVI. FEJEZET. (Fejedelmi ajándék. — A század fordulópontján. — Baldácsy Antal báró emlékezete. — Nagyvárad esdő szózata. — Lelkészfiak segélyezése. Pécs Krisztina és Böhm János gyámintézeti hagyatéka.) Gróf Pálffy János, a bajmóczi vár ura, valóságos „grand seigneur", aminőknek az emlékét a XVIII. századbeli francia irók tartották fenn számunkra, óriási vagyonának nagy részét jótékony célokra, kastélyait és műkincseit pedig az államra hagyta. E helyen csak az 1900-ban kelt s a magyar középosztály fiai számára, iskolai ösztöndijakra tett alapítványáról akarunk megemlékezni, mely három millió korona értéket képvisel, 5758 kat. hold erdőből és 734 kat. hold szántóföldből áll. Ennek az alapítványnak a magva a vöröskői vár, melyből az őt megillető s/sad részt a rokonok tartoznak nyári üdülőhelyűi átengedni beteges középiskolai tanárok és növendékek számára. Alapítványával módot akart nyújtani a szegény anyagi viszonyok közt levőknek, hogy közép- és főiskolai tanulmányaikat folytathassák. Valójában fejedelmi ajándék. 1901-el újabb századba lépett az emberiség. E század első évében foglalta el elnöki székét dr. Pank szuperintendens a német G. A. egyletnél, Königsbergben, a 200 éves porosz királyság fővárosában. Az akkor elmondott nagyfontosságú székfoglaló beszédéből közöljük a következőket: „Egyletünket több mint egy negyedszázadon át oly férfiú vezette, kinek csak nevét kell említenem és azonnal lelkesedés szállja meg a sziveket, mert dr. Fricke titkos egyháztanácsos úgy szólva, személyesítője volt intézetünknek. Már mint tanuló 1842-ben részt vett annak lipcsei főgyülésén, és még Braunschweigban is tőle hallottuk az elnöki megnyitót. Nem akarom részletezni, hogy mi mindent köszönhetünk egyletünk vezérének, azért az égő szerelemért, mellyel evang. egyházunk iránt viseltetétt, azért a lelkiismeretes hűségért, amellyel legkisebb dolgait is végezte, azért a fáradhatlan munkakedvért, mellyel évente 6000 ügydarab elintézésébe sem fáradt bele, — azokért a lelkes, gyújtó beszédekért, melyekkel mindig készen volt. Többet mond egy egyetlen tény felemlítése, annyi sok beszédnél. Az évi segélyezések összege ő alatta 680.000 márkáról 1,300.000 márkára emelkedett, vagyis majdnem megkétszereződött. Vezérletének utolsó éve 1899-re esik, de szeretetének nem ez volt utolsó éve. A vezérpálcát letette ugyan kezéből, de a kéz a szívvel együtt mienk maradt. A mai gyűlés, hiszem és tudom, hogy nyilvánosan és ünnepélyesen ki fogja mondani, hogy hála-