Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VIII. Fejezet

— 104 — retet ezen békemunkája iránt, annyira, liogy 1854 óta egyetlenegy jögyülést sem hanyagoltam el, a wormsi kivételével, a többin mindegyiken jelen voltam". E végből gyűjtést rendeltek el, még pedig mindazokban a körökben, hol a Gusztáv Adolf-egylet célját, eredményét és elnökének érdemét ismerik. Igy természetes, hogy a magyarhoni e. e. e. gyámintézetet sem hagyták figyelmen kiviil, 100 gyűjtőivel bocsátottak rendelkezésére, melyeket az elnök külön felhívással az egyházkerületi elnökök közt szétosztott. A gyűjtés eredménye az lett, hogy 415 egyházközségben és 22 női- és ifjúsági gyámintézeti egyletben 19.909 egyháztag adakozott összesen 5402 koronát. A begyült tekintélyes szép összeg átadására nézve a magyarhoni e. e. e. gyámintézet 1892 szeptember 18-án Nyíregyházán úgy intézkedett, hogy küldöttségileg fogja átadni 1892 november 6-án Lipcsében a jubiláló nagy férfiúnak. A küldöttséget már össze is állította, tagjaiúl felkérvén Zelenka Pál és báró Radvánszky Béla vezetése alatt Baltik Frigyes, Ihász Lajos és Dianiska Andor egyházkerületi gyámintézeti elnököket. Időközben azonban az ünneprendező bizottság, figyelembe véve dr. Fricke óhaját, az ünnepély keretét szűkebb körre szorította, miért is a magyarhoni e. e. e. gyámintézet is elállott előbbi határozatától s az általa gyűjtött ajándékot üdvözlőirat kíséretében közvetve, dr. Pank szuperintendens útján adta át. Mire csakhamar megérkezett Lipcséből dr. Fricke Gusztáv Adolftól a köszönőirat s vele egy időben egy külön levél is, melyben dr. Fricke többek közt az Elnökséget Miskolczon a következőkről értesítette: „A nekünk olyannyira kedves evang. Magyarország egymaga majdnem a felét gyűjtötte annak a szeretetadománynak, mely a dr. Fricke-emlékre befolyt. Valójában egész belsőmig meghatottak azok a gyüjtőivek aláírásaikkal, melyeket kezeim közt forgatok. Csak azt sajnálom, hogy mindegyiknek meleg kézszorítással nem tudom megköszönni, mit velem tettek. Ugyszinte azokat a sürgönyöket sem, melyek Radvánszkytól, Radótól, Baltiktól, Sárkánytól, Dohnányitól, Bognártól, Farbakytól, Dianiskától, Kermeszkytől és Ihásztól érkeztek, összesen 13 sürgöny. Örülök, hogy a szíves barátság és testvérszeretet kötelékét önökkel személyesen megköthettem. Én sem fogom felejteni soha, azokat a szép napokat, melyeket Poprádon és Lőcsén együtt töltöttünk. Szükséges is, hogy drága evang. egyházunk tagjai mindenütt szorosan összetartsanak. Önök üdvözlőirata külön nyomtatványban is megjelent a lipcsei egyházi Lap hasábjain 1892 november 18-án. Az iratot a béke- és hitvallás szelleme hatja át. Hogy csak 1602 gyülekezetet tudtunk segélyezni azok közül, melyek a világ minden tájairól hozzánk érkeztek, tekintettel a nagy szükségre, reám nézve csak elszomorító lehet. Egyelőre 800 márkát küldök Önök gyámintézetének abból az 5000 márkából, mit kiosztásra szántam. A többit, mert sokan úgy akarták, Fricke-alapítványra átadtam a központi Elnökségnek. A magyarhoni e. e. e. gyámintézet nem osztotta ki a 800 márkát, hanem az ajándékozó engedelmével alapítványt csinált belőle s ezzel dr. Fricke is 1892 november20-án a magyarhoni e. e. e. gyámintézet nagylelkű alapítói