Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

VI. A gyülekezet 1699-től 1749-ig, vagyis a templom bezáratásáig.

96 megtiltotta, hogy evang. halott előtt keresztet merészeljenek vinni, mert — úgymond — ő azt botrányosan el fogja vétetni. A tanács mindezekre azt válaszolta 1747. január 10-ikén hozott határozatában, hogy mindezek a dolgok tudtán s akaratán kívül történtek. A helytartótanács 1746. július 5-ikén elrendelte a protestáns iskolák megvizsgálását a megyei hatóság által. Erre a gyülekezet nyilatkozatot adott be, mire a helytartótanács megsürgette a vizsgálatot. Ekkor újra nyilatkozik a gyülekezet, elmondván iskoláiról a következőket: Az 1681-ik év előtt magában a várban is volt a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatuk és iskolájuk, de a jelzett év óta a külvárosba lettek kiszorítva, itt gyakorolták istentiszteletüket, itt állították fel iskoláikat az 1681: 26. törvénycikk értelmében. Bizonyítják, hogy alsóbb iskoláikban olvasást és irást tanítottak, a felsőbbekben pedig a jobb tehetségű tanulók kiművelése végett latint, az okoskodás rendszerét (logikát), az erkölcsi tudományokba való bevezetést (eihikát), történelmet, földirást, katekizmust. Az iskolákban azok rektora s egyéb tanerők működtek közre. A helytartótanács most már elrendelte, hogy tilos ezentúl a győri evang. iskolákban a grammatikánál magasabb tudományt tanítani, valamint megtiltotta a rektornak azt is, hogy a szomszédos falvakban iskolai célokra pénzt gyűjtsön. így akarták, a tudomány terjesztésének a megakadályozásával, az evang. hívőket szellemi tekintetben is hátraszorítani. 1749. évi január 2-ikán ismét jött megintés a városi tanácstól azért, mert Vörös Dániel győri kanonok és plébános ugyanazt panaszolta, a mit 1746-ban Sammer Mihály kanonok. A tanács intése ellen a gyülekezet óvást emelt, hivatkozva a törvényeken és a Carolina Resolution kívül különösen a tanácsnak 1743-iki átiratára, melyben arról biztosíttattak a protestánsok, hogy szabad vallásgyakorlatukban nem fogják őket akadályozni. Mindezek az események természetszerű előjátékai voltak Mária Terézia 1749. március 14-ikén a helytartó-