Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

VI. A gyülekezet 1699-től 1749-ig, vagyis a templom bezáratásáig.

93 a protestáns ifjaknak, hogy felsőbb engedély nélkül külföldi egyetemekre mehessenek. 1749. január 14-ikén a helytartótanács kiadott egy rendeletet, melyben a katholikusoknak a protestáns hitre térése esetén követendő eljárási szabályokat irták körül. A Carolina Resolutio értelmében (6. pont) „a hithagyók szigorúan büntetendők lévén", azokra nézve, a kik már korábban áttértek, ha nemesek, pénzbeli, ha nem nemesek, egy évi, ismételt áttérés esetében pedig két évi börtönbüntetés mondatott ki; ezen rendelet kihirdetése utáni (tehát 1749. január 14. utáni) áttérésekre pedig még szigorúbb büntetések statuáltattak, t. i. nem-nemesekre nézve közmunka melletti, jelzett tartamú börtön, hetenkint két napi böjttel, a gyermekek pedig oktatás végett városi menedékhelyekre lesznek elzárandók. Ugyanezen év november 18-ikán azután egy újabbi rendeletet bocsátott ki a helytartótanács, mely enyhíti a most jelzetteknek valósággal barbár szigorát, a mennyiben a katholikus szülőktől származott oly gyermekekre nézve, a kik a katholikus hitet saját maguk sohasem vallották, a büntetés elrendelését megszünteti s egyszerű visszatérést rendel. Hogy az üldözések ellenében a protestánsok sem voltak tétlenek s a hol csak lehetett, szóvá tették panaszaikat, mutatja az, hogy 1731-ben úgy a helvét, mint az ágostai hitvallásúak együttesen folyamodtak Eugen kir. herceghez, kérve tőle, mint katonai parancsnoktól, hogy a protestánsok belvárosi vallásgyakorlatának a káptalan részéről történt megzavarását szüntesse meg. 1733., 1736. és 1739. években aztán a királyhoz is folyamodtak, sőt deputáció útján nyújtották át hasonló kérelmeiket, a melyekre mindig azt a megszokott választ nyerték, hogy ügyük megvizsgáltatik, az articulusok értelmében elintéztetik s a mi lehetséges, megtörténik; valójában azonban sohasem történt semmi. Különös megemlítést érdemel e küldöttségek közül az 1736-iki. Ekkor ugyanis az összes protestánsok küldtek egy országos deputációt a királyhoz Bécsbe, nemcsak a Carolina Resolutio elleni észrevételeik megtétele,