Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

VI. A gyülekezet 1699-től 1749-ig, vagyis a templom bezáratásáig.

90 késznek. 1751-ben püspökké választották, de nemsokára ezután üldözni kezdi a hatalom, vizsgálati fogságba helyezik, vadosfai lelkészi állásától s püspöki méltóságától megfosztják és így, elkeseredve, a világtól visszavonulva halt meg Nemescsoón 1766-ban. Kívüle még több literátus embert is produkált a győri eklézsia. így Lövey Balázst, a ki 1681 —1707-ig volt az egyházközség lelkésze. Ez 1698-ban Bártfán kiadta a szokott vasárnapi és ünnepi evangéliumokat, valamint epistolákat. Művét telekesi Török Istvánnak ajánlotta, a ki valószínűleg segélyezte is őt a kiadásban. 1692-ben Regensburgban (Ratisbona) magyarul adja ki az „Augustana Confessiót", 1696-ban pedig munkatársa volt a „Zengedező Mennyei Kar" című énekeskönyvnek. Szászki Tomka Győrött irta 1729-ben ily című munkáját: »Progymnasma de periodo in usum diseentium." Ebbe a sorba iktathatjuk azonkívül Schwaidli Mihály győri kereskedő működését is, a ki, mint Torkos András sógora, anyagilag segélyezte ezt irodalmi munkái kiadásában. Schwaidli egyébként Győrmegye esküdtje, a pietizmus híve és az eklézsia lelkes pártfogója volt. E helyütt kell megemlékeznünk arról is, hogy kik viselték ebben a korszakban a már nevezetteken kívül a gyülekezet lelkészi, meg tanítói állásait. Bognár Györgyön, Lövey Balázson és Torkos Andráson kívül Németh Sámuel volt a lelkészük, míg tanítóik és segédlelkészeik sorában Károlyi Istvánt, a későbbi kispéczi lelkészt és esperest, Tóth-Sipkovits Jánost, a későbbi téthi lelkészt és püspököt, Kis Pétert, a későbbi nemescsoói lelkészt, Szeniczei Bárány Györgyöt, idővel tolnai esperest és kiváló paedagogiai irót, Vásonyi Mártont, a későbbi vadosfai lelkészt, a ki Francke műveit magyarra fordította, Perlaky Józsefet, az ezután püspöki méltóságra emelkedett egyházi férfiút, Aczél Andrást, Pajor Ferencet, Weigel Jánost (utóbb beszterczebányai rector), Drinóczy Mihályt, Torkos Józsefet (később soproni lelkész és jeles tudós) és Haynóczy Sámuelt, később soproni tanárt és nemescsoói lelkészt kell felemlítenünk. Valóban, az egy-