Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

VI. A gyülekezet 1699-től 1749-ig, vagyis a templom bezáratásáig.

66 tésére, azután pedig bármely győri, magyar, jóindulatu, az egyházi, tehát lelkészi pályára törekvő ifjú kitaníttatására fordíttassanak. Torkos Józsefet ki is tanították s mikor még nem volt pappá felszentelve, hazajött. A hívek egy része azt követelte, hogy szenteltesse fel magát, de a többség attól tartott, hogy akkor papi javadalmazást fog követelni tőlük. Megelégedtek tehát azzal, hogy prédikált nekik, de egyéb lelkészi funkciót nem végzett. Az alapítók célja egyébként is ez volt. Ebből az alapítványból aztán később hosszadalmas per keletkezett. Mikor ugyanis 1749-ben a templomot elvették a gyülekezettől (erről majd később szólunk) s az egyik ajándékozó, t. i. Kelemen István meghalt, az özvegye, a ki pedig szintén ajándékozótárs volt, mindenféle úton-módon vissza akarta azt vonni. Közben azonban meghalt. Örökösei, a Sólyomcsalád, aztán a gyülekezetet be is perelték, azt állítván, hogy miután a templomot elvették, a gyülekezeti alapítványok a kijelölt célra nem fordíthatók, tehát az alapítók jogutódainak adandók vissza. Csakhogy a gyülekezet sem hagyta magát, védekezett a perben, a mely aztán 1757-ben az ő javára dőlt el, a mennyiben a biróság kimondta, hogy a gyülekezet által 28 éven át háborítatlanul használt ajándékot visszavonni már nem lehet s bár a gyülekezet megszűnt mint nyilvános egyház, de nem, mint magángyülekezet, a minél fogva alapítványok haszonélvezője ezentúl is korlátlanul lehet. Ennek következtében a Kelemen-féle alapítvány később mint iskola-alapítvány kezeltetett. Sehweidl Mihályné, az előbb említett alapító neje, szintén adott 50 frtot, majd végrendeletében 500 frtot, Horváth Márton 300 frtot, Hittich Jánosné 500 frtot, Szabó Mihály 40 frtot. 1745-ben a gyülekezet örökségül kapta a Rumy-örökösöktől a híres Rurny-féle szőlőket is, miket aztán 1756-ban 300 forintért eladván Török Benedeknek, a vagyon így is gyarapodott. Mindezeket a pénzeket 1713—1756. között Gerber Mihály győri polgár kezelte s a tőke a kamatokkal együtt már 5930 frtra rúgott. 1757. febr. 7-én aztán ez a Gerber