Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.
VI. A gyülekezet 1699-től 1749-ig, vagyis a templom bezáratásáig.
64 vitte művelt, szép nejét, a ki, bár mint atyja, református vallású volt, az evang. egyházhoz is azzal a meleg szeretettel ragaszkodott, melyet csak úgy érthetünk meg, ha tudjuk, hogy ez a nemes érzésű asszony a férje vallásfelekezetéhez finom lelkületének természetes ösztönével is vonzódott. Az a körülmény ugyanis, hogy Törökék rendszerint Egyeden laktak, nem akadályozta meg őket abban, hogy a győri evang. gyülekezetnek is lelkes pártfogói legyenek. így pl. gyönyörű kivitelű prédikáló-széket is ajándékoztak ők az eklézsiának. Sokkal fontosabb azonban ennél az a hathatós anyagi támogatás, melyben az egyházközség szellemi fellendülésének minden mozzanatát részesítették. így Aáchs Mihály rektor, a ki a Wesselényi-féle összeesküvés alkalmával Bognár György lelkésszel együtt Győrből menekülni volt kénytelen, a XVII. század végén „Boldog Halál Szekere" címmel elmélkedést irt és azt Török Istvánnak, mint egyháza hű fiának, ajánlotta. Török aztán 1702-ben ezt Strassburgban a saját költségén kinyomatta. Ugyanennek a munkának második kiadása Lőcsén jelent meg 1708-ban. Aáchs irodalmi működése ezenkívül is élénk volt. 1669-ben „Fontes Calvinismi obstructi" című munkát irt és azt muzsai Vitnyédi Istvánnak ajánlotta. 1696-ban Lőcsén látott napvilágot „Arany Láncz" címet viselő imakönyve Lövey Balázs előszavával. Munkatársa volt azonkívül az 1696ban „Zengedező Mennyei Kar" címmel megjelent énekeskönyvnek, mely a dunántúli evang. énekeskönyv törzsanyja volt. Ennek a széleskörű irodalmi működésnek, ezeknek a sok pénzt felemésztő irodalmi vállalkozásoknak az anyagi oldaláról túlnyomó részt Török István gondoskodott, a ki egyébként II. Rákóczy Ferenc szabadságharcában előkelő szerephez jutott. Egy huszárezredet toborzott ugyanis össze a Rába-, Tó- és Szigetközből, tehát a Dunántúlnak Győrmegye tájékán levő részeiből, Rákóczy zászlaja alá állott s ezredével, melynek parancsnoka s ezredese volt, nem egy dicső hadi tettet vitt véghez. Az 1705-iki szécsényi országgyűlésen aztán Rákóczy