Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

V. Ujabb üldözések. A folytonos sérelmek kora.

38 követelésüknek érvényt szerezni nem tudnak, 1662. őszén elhagyták a pozsonyi országgyűlést a nélkül, hogy annak tárgyalásaiban részt vettek volna. A hátramaradottak hoztak ugyan törvényeket, de ezeket a protestánsok, kivált pedig 13 felvidéki vármegye, egész nyiltan nem fogadta el. Forrott már a hangulat. Nagy események előszele volt ez. Wesselényi nádor 1667-ben Pozsonyba hívta az ország legtekintélyesebb embereit, hogy megvitassa velük a felzaklatott vármegyék ügyét, a melyek tudniillik követeiknek az 1662-iki országgyűlésről történt elvonulása miatt most már békében tárgyalni nem akartak. Ott volt Széchenyi György kalocsai érsek és győri püspöki administrator is. De a meghívottak közt protestáns rendek nem szerepelvén, valódi békés kibontakozásra alig lehetett kilátás, bár a meghívottak közül nem egy, pl. épen Széchenyi György, a protestáns sérelmeket beismerte, csakhogy azt állította (ismerve Lipót király érzelmeit), hogy ha azokat orvosolják, még nagyobb baj származik belőle, mert a királyt az országra haragítják. Az értekezletnek tehát pozitív eredménye nem lett, a minek egyik nagy oka abban rejlett, hogy Wesselényit Bécsben akkor már ferde szemmel nézték. Nem bíztak „udvarhű" politikájában. Azután részleges országgyűléseket tartottak, a hol a protestáns sérelmeket hiába hozták fel, süket fülekre találtak. Eperjesen, Kassán, Breznóbányán, Besztercebányán tanácskoztak a rendek, de eredménytelenül. (Ezeket nem is ismeri el a magyar közjog érvényes országgyűléseknek, mert csak az ország egy részének rendei vettek bennük részt.) Ekkor főuraink (Wesselényi, Nádasdy, Frangepán) az absolut uralom ellenében (melyet, sajnos, az előkelő magyar országnagyok közül oly sokan pártfogoltak s melynek politikáját támogatták Szelepcsényi hercegprímás, Kollonich, a hírhedt püspök, Pálffy Miklós kancellár, Majthényi kir. személynök stb.) összeesküvést szőttek, melyet azonban felfedeztek. Wesselényi nádor már nem érte meg ezt, ellenben főúri társait idegen biróságok halálra ítélték s ki is végeztették 1671-ben.