Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.
III. Az első üldözések. Kitelepítés Pataházára.
24 halottainkat eltemessék, de azt is úgyszólván szuronyos fedezet mellett, mint valami gonosztevők. A püspök a vagyonjog terén sem hagyta a protestánsokat békében. Két prot. egyén az evangélikusokra hagyta pataházi nemesi birtokát, szabályszerű végrendelet alapján. A püspök a szomszédi jog ürügye alatt beleavatkozott ebbe az örökségi ügybe, úgy, hogy per lett belőle. Azonkívül még a révfalui és szigeti protestáns lakosoknak azt is megtiltotta, hogy vallásukat szabadon gyakorolhassák. (Ez a két község az ő földesurasága alá tartozott.) A legnagyobb csapás azonban az volt, mikor a pataházi templomot is elvették s a jezsuitáknak ajándékozták. Ez volt az üldözések méltó folytatása s befejezése, a miért aztán panaszt is tettek az 1637-38-iki pozsonyi országgyűlésen, a hol a sérelmeket egyenkint sorolták elő a protestáns rendek. 1 1647-ig, tehát a linczi békekötés utáni időig tartott ez a szomorú kitelepítés. Ha közvetlenül a bécsi béke hatása alatt sem tudták eleink kieszközölni azt, hogy Győrött megtarthassák régi templomukat s egyházi épületeiket, akkor nem lehet csodálni, hogy a későbbi évtizedekben erre még kevésbbé voltak alkalmasak a viszonyok. Hisz, ha a bécsi békének törvényileg biztosított pontozatait híven megtartották volna, nem lett volna szükség annak az igazságát újra fegyverrel kivívni. Azonban Mátyás uralkodásának megszűntével, II. és III. Ferdinándnak a vallásszabadság elveit teljesen elvető irányzatával szemben csak a linczi béke s az azt követő 1647-ik évi pozsonyi országgyűlés tudott a reformált hitet vallókra szebb hajnalt hozni. Vége szakadt ekkor — legalább egyelőre — azoknak a szomorú időknek, midőn a győri protestánsok ügyeit Náprágyi Demeter kath. püspök és Preiner várkormányzó irányították, annyi rosszakarattal. 1 Zsilinszky M.: „A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai." II. köt. 387. lap. "Budapest, 1891. Hornyánszky.