Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

XI. Az utolsó félszázad, azaz 1848-tól napjainkig

194 Günther Mihály pénztáros is. Lehangoltan, aggódó tépelődések közepette választották meg az új tisztikart, mert hisz senki sem tudta, hogy önkormányzatunkat nem veszik-e el teljesen? Zrneskál István lett ekkor felügyelővé, Lantay János pénztárossá, Sax János gondnokká, Zrneskál Sándor iskolai felügyelővé, Vörös János levéltárossá és Gayer Sámuel jegyzővé. Zathureczky Sámuel inspektornak hazafias fájdalommal telt lelépő beszédét pedig jegyzőkönyvbe iktatták. Érdemes, hogy legalább részben, mi is megismerjük azt. A beszéd így hangzott: //Tisztelt Gyülekezet! Béke volt hazánkban, béke gyülekezetünkben, midőn ezelőtt három évekkel — a gyülekezet kivánatának engedve — a felügyelői hivatalt elvállaltam, nem csuda tehát, hogy akkor telve voltam édes reményekkel: hárorn évek alatt — t. i. felvállalt hivatalom kiteltéig — gyülekezetünk érdekében annyit tehetni, hogy majdani leléptem alkalmával édes érzetek közt s büszke kebellel nézhessek vissza hivatalomban eltöltött napjaimra. S íme, kötelezettségem ideje lejárt, de én nem édes érzetek közt, hanem keseredett szívvel, lesújtott kedéllyel s valóban belefáradva hagyom el hivatalomat, mert reményeimet meghiúsulva látom. Egy minden tekintetben virágzó gyülekezet ruházta reám e hivatalt s én egy össze-vissza dúlt állapotban levőnek adom ezt vissza. Egyedüli vigasztalásom az: hogy senki sem fog találkozni, ki gyülekezetünk szenvedő állapotát részemrőli jóakarathijányból vagy tétlenségből eredetinek állítsa. Egyházunkat ezen három évek alatt roppant csapások érték. Rendszeres állapotban is alig gyógyítható sebet ejt oly tagoknak elvesztése, kik a gyülekezet ügyeinek vezetésében szellemileg s anyagilag működni készek és képesek voltak. Nézzük körül magunkat s tekintsük meg főleg jegyzőkönyveinket s az évi ajánlatok jegyzékét, tapasztalni fogjuk azt: hogy igen sokan hijányzanak azon egyének közül, kik az előtt csak két évekkel is a gyülekezet ügyeinek vezetésében főtényezők valának. Elenyésztek ezek körünkből részint örökre, az emberi halandóság