Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

X. A nyugodt és belterjes egyházi élet kora1801-1847-ig.

187 1815-ben ennélfogva fel is szökött a jövedelem 7230 frtra, csakhogy ezzel növekedett a kiadás is, úgy hogy feleslegről megint nem lehetett szó. Némi javulást eredményezett az 1816-iki pénztári zárlat, mely 8993 frt bevétellel szemben csak 8614 frt kiadást mutatott fel, sőt 1817-ben 8499 frt kiadás ellenében már 10,086 frtra rúgott a bevétel. Ebben az évben a bevételt szaporítja Fischer Jánosné Haupt Katalinnak 1200 frtos hagyománya. 1818-ban 9575 frt és 6295 frt a bevétel s kiadás aránya, 1819-ben pedig 9207 frt és 8557 frt, a mi 1820-ban hirtelen 7617 frt és 5616 frtra csökken, azonban 1821-ben 8960 frtra és 7637 frtra emelkedik. 1822-ben 7826 frt és 6870 frt az arány, 1823-ban pedig 8006 és 7753 frt. Ugyancsak 1823-ban, mikor az új építkezésekre gyűjtöttek, ar váratlan szép sikerrel járt, a mennyiben a belvárosiak 1604, az újvárosiak pedig 1209 írttal járultak ahhoz. 1825-ben több gyülekezeti tag, hogy a lelkészek a leányegyházakat könnyebben látogathassák, 165 frtért hintót készíttettek nekik s azt ajándékba adták. 1825-ben az új épületek számadása szerint több, mint 20 ezer forintba kerültek azok. A következő években kiadás és bevétel körülbelül azonos marad az előző esztendőkével. 1830-ban Lehner János 500 frtos hagyományával öregbedik a pénztár. 1831-ben elhunyt Lang Lajos, a ki a nagyanyja, Fischer Jánosné hagyatékát haszonélvezte. Ez azonban az ő halálával megszűnvén, a mintegy 2800 frt értékű hagyaték most már a gyülekezetre szállott. Schricker László 200 frtos hagyománya hasonló célt szolgált. Haubner lelkész a kolerában elhalt gyülekezeti tagok árváinak a felsegítésére a hívek közt 144 frt 47 krt gyűjtött. Stelczer Dánielnek oly célra tett alapítványa, hogy annak kamataiból szorgalmas tanulók kapjanak ösztöndíjat, már régen esedékessé vált, deTorkos Imre, a kire a hagyaték lebonyolítása volt bízva s a ki egyszersmind a Stelczer-árvák gyámja volt, a gyülekezettel semmiképen sem akart egyezkedni, úgy hogy ez ügyből is épúgy, mint a Wallaszkayné alapítványából — hosszú per támadt, mely csak évek múlva ért véget, mikor aztán