Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

Bevezetés

- 8 — telepedtek. A magyarok beköltöztével új korszak kezdődött; a megyei szervezett behozatalával Bácsmegyét két részre osztották, az éjszaki, dunamenti rész Monostorszegtől Nádudvarig és keletre Szabadkáig Bodroghmegyéhez tartozott, melynek első nyoma 1093-ból van, az alsó Apatintól Petrovoszellóig és Titelig Bácshoz tartozott, a mely azon időben egyik legjelentékenyebb helye volt. A tatárjárás a fejlődésnek indult mivelődést teljesen megakasztotta, utóbb azonban ismét felépültek a Duna mentén a régi kolostorok, melyek körül új községek keletkeztek. Lassanként a sikság is benépesült. Bácsmegye lakói ez időben tiszta magyarok voltak. Az Anjouk idejében az olasz mivelődés hatása itt is mutatkozott; a megyét fontos csatornarendszerrel hálózták be, melynek központja Bács városa volt; e mellett nevezetes helyek voltak még Titel, Gara, Futták, Bodrogh-Háj-Szt.-Lőrincz, hol Mátyás király idejében Bodroghmegye gyűlései tartattak, továbbá Apáti — a mai Apatin és Szabadka; királyaink többször tartózkodtak Bácson ; a két megye követei az országgyűlésekben folyton résztvettek s hatalmas birtokaik voltak. A XVI. századtól kezdve sok csapás érte Bács-Bodrogh vármegyét; az 1514-iki pórlázadás alatt Dózsa György vezérei, Lőrincz czeglédi plébános és Hosszú Antal itt dühöngtek leginkább, de Dózsa halála után Bánfi Jakab Apáti mellett legyőzte őket. Buda megszállása után, 1526., Szulejman császár erre vette útját, Bács városát felégette, várát bevette és a Bács és Pétervárad közti megerősitett tábort elfoglalta ; ekkor a Duna és Tisza közt nem kevesebb, mint 400,000 ember pusztult el s az előbb népes és vagyonos BácsBodrogh megye két hét alatt sivataggá, megmaradt lakossága hontalanná vált. A törökök Bácsot hat kerületre (nahije) osztották be, melyeknek székhelyei Baja, Szabadka, Zombor, Bács, Szeged és Titel lettek. Hogy mennyire megfogyott Bács-Bodrogh vármegye lakossága, mutatja az, hogy 1590-ben Almásnak 35, Apatinnak 10, Bácsnak 15, Bajának 22, Bresztovácznak 8, Bulkesznek 8, Csébnek 22, Futtaknak 31, Gajdobrának 18, Glozsánnak 19, Hodzsághnak 9, Kiskérnek 15, Kolluthnak 81, Kuczurának 18, Kulpinnak 20, Moholnak 23, Újvidéknek 18, Petrovácznak 28, Soóvénak 12, Szabadkának 63, Szeghegynek 37, Titelnek 20, Zentának 8, Zombornak 13, Torzsának 10 és Verbásznak 36, tehát 26 községnek mindössze 598 keresztyén lakosa volt. Csak Savojai Jenő zentai győzelme (1697. sept. 11.) szabaditá fel B-t, a török iga alól, az 1699. január 24-én kötött karlóczai béke ismét Magyarországhoz csatolta s visszaállította a megyei szervezetet. Bács- és Bodroghmegye külön szervezetet nyert, azonban Bodrogh-